|
VIII. fejezet ~ Szombat esti láz!
Ruby 2008.10.10. 16:04
Sziasztok, itt vagyok ismét! És büszkén jelentem: ez az eddigi leghosszabb fejezet! =) Hogy egy kissé felelevenítsük, mi történt a lányokkal...
Az előző részek tartalmából:
- Hé, kislányok, ismeritek az itteni szokást? – vetette fel Peter, kaján vigyorral az arcán.
- Nem – felelte Bonnie. – Miféle szokás?
Hőseinknek át kell rágiuk magukat három próbán, ha azt akarják, hogy a Roxfort teljes jogú diákjai lehessenek. Már két próbát sikerült megoldaniuk, de hátra van még a java!
Ezúttal nem könyörgök véleményekért, mert szerintem ti is el tudjátok dönteni, hogy van-e kedvetek írni, vagy megérdemlem-e. ;)
VIII. fejezet ~ Szombat esti láz!
A lányok szombat reggel korán felkeltek, mert terveik voltak. Előző este megbeszélték, hogy a délelőttöt egy igazi csajos bulival töltik majd, ahol megbeszélnek mindent, és egész idő alatt chipset eszegetnek majd, és olasz zenét hallgatnak. Fél nyolc körül kopogtattak az ADERASZ (A Dupla-trió Egyesült Rezidenciájának Alakulati Szobája) ajtaján, majd hamarosan belépett Emily White, akit szintén meghívtak a baráti traccspartira. Ekkor kezdődött a rajcsúrozás, és zsibongás. Hogy a kedélyeket közös mederbe terelje, Natalye felállt, és tapsolt egyet, majd így kezdte mondókáját, természetesen magyarul:
- Azért gyűltünk ma itt össze, hogy…
- … tanúi lehessünk e két ember házasságának?
- … chipsszel tömjük a hasunkat?
- … megbeszéljük a hét történéseit?
- … eldöntsük, mi lesz a kviddics csapatunk sorsa?
- … elemezzük a roxfortos pasikat?
- … nevessünk egy jót?
- Igen, valami ilyesmire gondoltam én is! – bólintott Lye. – Kezdjük az elejétől, vagyis mesélje el mindenki, hogy milyennek tartja az iskolát, a légkört! Szerintem fenomenális!
- Nagyszerű!
- Hihetetlen!
- Észveszejtő!
- Elmondhatatlan!
- Csodálatos!
- Gyönyörű!
- Remek, akkor a következő témánk legyen mondjuk a kviddics – indítványozta Dory, aki nagyon izgatott volt az új csapatuk miatt, és ezt az izgalmat még tetézte az is, hogy ő immáron a felelősségteljes csapatkapitány.
- Szerintem is – helyeselt Emily, akiről lerítt, hogy csak ezért jelent meg a traccspartin, hiszen az összes többi téma zavarba hozta.
- Rendben, akkor ki milyen posztot szeretne? – kérdezte Dory.
- Én lehetek a fogó? – kérdezte Natalye szerényen. Mindenki úgy gondolta, hogy ennek így kell lennie, hiszen Lye már a Moxfortban is az egyik legjobb fogó volt, és majdnem minden meccset megnyert a házának.
- Persze! – rikkantották a többiek.
- Én őrző szeretnék lenni! – bátorodott fel Jess is.
- Remek, akkor már csak két terelő és két hajtó kell… - bólintott Dory.
- Két hajtó? Nem három? – kérdezte Emily homlokráncolva.
- Nem, mert én is az leszek! – vigyorodott el a csapatkapitány.
- Én is szívesen hajtanék! – jelentette ki Bonnie.
- Én meg terelni szeretnék! – csillant fel Suzy szeme.
- Mint már ezerszer elmondtam, én nem vagyok másra kapható, csak a terelésre, meg hát, Suzyval már régóta együtt tereljük a szerencsétlen sorsra jutott gurkókat. És ott van még Fred terelő mivolta, melynek nagy kihatása van rám, szóval… - hadarta Ruby vigyorogva.
- Akkor én is hajtó leszek – bólintott Emily.
- Jó, akkor a kviddics témát lezártuk! – jelentette kis Jess.
- Na de az edzések? – kérdezte Dory, de a többiek ráhagyták az időpontválasztást.
- Szóval, házasságot ma nem kötünk, mert minden hímnemű lény elszelelt – vigyorgott Natalye, majd folytatta. – A következő napirendi pontunk a(z)…
- … pasik!
- … tantárgyak!
- … tanárok!
- … animágia!
- … harmadik próba!
- … írás!
- Rendezzük le először a sulit, de vegyük egybe a tanárokat a tárgyaikkal! – javasolta Bonnie, és mindenki úgy gondolta, hogy remek ötletet tett közzé.
- McGalagony, és az átváltoztatástan kismiska nekünk, már másfél éve megtanultunk mindent…
- Bűbájtan? Szerintem Flitwick professzor kedves, csak épp már tudjuk az anyagot.
- Ezek a roxfortosok nagyon le vannak maradva mindenből, de a legendás lények gondozásával viszont beértek minket.
- A bájitaltannal csak egy kicsi előnyünk van, de szerintem nem lesz vészes. Lumpsluck pedig olyan aranyos! Mint egy kövér csecsemő bajusszal!
- A mágiatörténet iszonyatosan unalmas, Binns nem tart túl érdekes órákat. Még jó, hogy nem kell vizsgáznunk ebből a tárgyból! Szerencsénk, hogy odahaza jól tanították, és szerettük, ezért megcsinálhattuk az előrehozott RBF-eket!
- A gyógynövénytan megy mindannyiunknak, egy kicsivel előrébb vagyunk ugyan, de hamar utolérnek minket a többiek is, ha így haladunk.
- Nagyszerű, a tantárgyak és a tanárok le vannak tudva… - kommentálta Ruby. – Legyen a következő eldöntendő kérdésünk az an…
- Nem! – kiáltotta Jess, és jelentőségteljes pillantást küldött barátnője felé, jelezve, hogy ez az a határ, aminek kereteibe Emily már nem fér bele. Egy kívülálló, aki nem ismeri a dupla-trió fejlett kommunikációs képességeit, nem látott volna semmi érdekeset. Így Emily is csak annyit vett ki a dologból, hogy Jess nem akar az anról beszélni.
- Akkor beszéljünk mondjuk a pasikról! – vetette fel Suzy.
- Remek ötlet! – helyeselt Dory.
- Akkor tehát, ki látott helyes fiúkat, kinek tetszik valaki, vagy, ki a legjobb pasi? – adta meg a fejlécet a témának Bonnie.
- Nos, azt hiszem, hogy én találtam egy nagyon helyes srácot – jelentette be Natalye fülig érő szájjal.
- Kit? Kit? – kérdezték a többiek.
- Jamie babát! – avatta be Lye a többieket is.
- De – szólt közbe Emily –, James Lilyvel kell, hogy összejöjjön! Hiszen ha nem így történik, akkor nem lesz Harry, és akkor Voldemort hatalma örökké töretlen marad.
Mindenki elhűlt, senki nem gondolta volna, hogy Emily White olvasta a Harry Potter könyveket, azt hitték, kerül mindenféle regényt.
- Igazad van – bólintott Natalye. – De mi van akkor, ha ez is csak egy Rowling-féle beleírás? Elvégre Peter egyáltalán nem olyan, amilyennek megírta!
- Lye rámutatott valami olyanra, amit már természetesnek veszünk. Tehát, ha Peter nem gonosz, és ronda, akkor James Potter nincs Lily Evans mellé láncolva! – jelentette be a tanács döntését Suzy. – És nem utolsó indok az sem, hogy Regulus griffendéles!
- Vissza a pasikhoz! – emlékeztette barátnőit Jess, mivel kezdett terelődni a beszélgetés más vizek felé.
- Igen, ez a témánk – bólintott Bonnie. – Szerintem Sirius a legjobb pasi! Nézzetek már körbe, az összes többi kismiska, mindenki elbújhat mögötte!
- Végül is… Nem azért vagyunk itt, hogy megtámadjuk őt? – vigyorgott Ruby.
- Hát persze, hogy azért vagyunk itt! – helyeselt Suzy.
- Akkor most hanyagoljuk az összes pasit, és rohanjuk le őt? – kérdezte Dory.
- Hát persze! – jelentette be nemes egyszerűséggel Natalye.
- Hééé! Nem úgy volt, hogy te teljesen bele vagy esve Jamesbe? – kérdezte vigyorogva Jess.
- Dehogy! Egy szóval se mondtam, hogy szerelmes vagyok bele, de vak nem vagyok!
- Akkor Siriustámadás? – kérdezte Bonnie, és kinyújtotta a jobb kezét.
- Siriustámadás! – mondták a többiek is, majd ők is kinyújtották a kezeiket. Emily volt az egyetlen, aki nem mozdult meg, nem mondott semmit. Ezt Dory is észrevette, és kedvesen megszólította őt.
- Emily, te nem akarsz csatlakozni hozzánk?
- Köszönöm, de nem az én műfajom a dolog – utasította vissza a meghívást mosolyogva a lány. – Nekem most mennem kell, sziasztok!
- Szia! – köszöntek a többiek is.
- Szóval akkor mi van az animágiával, amit Emily előtt nem akartunk megbeszélni? – érdeklődött Ruby.
- Már tárgytalan, azt hittem Emily nem olvasta a Harry Potter könyveket, és nem tudta, hogy Remus vérfarkas – válaszolt Jess. – De akkor szerintetek nagyot néznek majd a srácok, ha megtudják?
- Még jó! – vigyorgott Suzy. – Szerintem nagyon megrázó lesz, ha egyszer csak rájuk törünk holdtölte kellős közepén!
- De szemetek vagyunk mi! – csapta össze a két kezét Natalye.
- Akkor mi legyen a következő té… - kezdte Bonnie, de ekkor kopogtak az ajtajukon. – Szabad!
A lányok átváltottak angolra, majd belépett hozzájuk egy ismerősük a vonatról, Flora Snow. Mindannyian kellemes meglepetésnek találták az érkezését, és unszolták, hogy üljön le közéjük, maradjon beszélgetni. A lány eleget tett kérésüknek, megkérdezte, hogy érzik magukat, mit gondolnak az iskoláról, és ismét felajánlotta a segítségét.
- Nem azért jöttem, hogy leragadjak beszélgetni! – kapott észbe a hetedéves lány, majd előhúzott egy borítékot, és átadta Rubynak, aki rögvest elolvasta, és továbbította Suzynak, aki Jess felé nyújtotta, aki Bonnie kezébe nyomta, aki Dorynak passzolta, aki Lye orra elé tolta az írást. Mire körbeért, már mindenki tátott szájjal bámult maga elé.
Kedves hölgyeim!
A harmadik, s egyben utolsó feladatotok, hogy ma estére egy egész Roxfortra szóló bulit szervezzetek. Feltételek, kikötések:
1. Legalább húsz diák vegyen részt rajta, házanként!
2. Emily White és Lily Evans is legyen ott!
3. Egy eddig mindenki számára ismeretlen együttes lépjen fel, és játsszon el három számot!
4. Érjétek el, hogy mindenki egy elegáns, és egy modern ruhát is viseljen!
5. Szerezzetek kaját!
- Ezt ugye nem gondolják komolyan? – tette fel a kérdést Dory.
- Miért, mi áll a levélben? – kérdezte Flora, mire Natalye átadta neki, hogy megvilágosodhasson. Miután végig olvasta, megcsóválta a fejét, majd így szólt: - Ezek a fiúk soha nem unják meg a bulizást, az egyszer biztos! Ma estére kell bulit szerveznetek?
- Igen – sóhajtott Suzy.
- De ez lehetetlen! – fakadt ki Jess.
- Ha csak most szólunk az embereknek, akkor senki nem jön el! – csóválta meg a fejét Ruby.
- Szerencsétek van – mosolyodott el Flora. – Nem ismeritek még a roxfortosokat. Ha öt perccel a buli előtt szóltok nekik, akkor is mindenki eljönne. Hiszen nagyon ki vannak éhezve egy vérpezsdítő táncra, szuper zenére…
- Remek, de hol tartsuk? – kérdezte Lye.
- A Nagyteremben, természetesen – vágta rá Bonnie.
- És szerintetek Dumbledore belemenne? – kérdezte Flora egy cseppnyi kétellyel a hangjában.
- Még szép, hogy bele! – vigyorgott Dory. – Majd én beszélek vele, és megmondom, hogy nyugis bál lesz.
- De buliról volt szó! – vetette ellen Jess.
- Igen, de neki ezt nem kell tudnia! – kacsintott egyet Dory. – Mellesleg, ha azt mondjuk a diákoknak, hogy az elején a rend kedvéért bálozunk egyet, akkor két ruhát hoznak…
- Remek ötlet! – helyeselt Suzy.
- Rendben van, akkor most osszuk fel a feladatokat! – indítványozta Natalye. – Doreszissz, Bonnyítócsi, ti elmentek Dumbledore-hoz, és elintézitek a termet, este héttől. Én intézem a kaját, Zsánítá, Szuzennával tiétek az együttes, Ruby, te értesíted az embereket, magyarul, te vagy a toborzó! Ha végeztetek, akkor a klubhelyiségben kezdjetek el díszletet tervezni! Flora, ha megkérhetlek, akkor segítenél nekem az élelem megszerzésében?
- Persze, szívesen – mosolygott a lány. Mindenki hamar összekapkodta magát, és elszaladt a dolgára, csak Jess és Suzy álltak tétlenül a szobában, és csóválták a fejüket.
- Honnét szerzünk mi egy teljesen új együttest?
- Azt hiszem, én már tudom…
***
- Szóval értsem úgy, hogy ti egy bulit akartok rendezni? – kérdezte Dumbledore.
- Nem, ez egy bál lenne! – javította ki Bonnie.
- Értem, akkor bálnak álcázott buli lesz – bólintott az igazgató, majd aláírta az elé tolt engedélyező nyilatkozatot.
- Nem! Vagyis igen… - vallotta be Dory.
- Rendben, de hatig fejezzétek be, különben a manóknak nem lesz ideje eltakarítani utánatok!
- Befejezzük! – hangzott a kéttagú kórus.
***
Az iskola csendjét egyszer csak egy hang rázta meg, mely mintha a falakból, az ablakokból, és mindenhonnan szólna…
- Halihó, kedves diákok! Ma este egy fergeteges bulit tartunk a Nagyteremben! Belépés ingyenes, este héttől kezdődik, nem kell semmit hoznotok, csak magatokat, és persze egy váltóruhát, mert először egy tánc erejéig bálozunk is. Ja igen, Emily és Lily, gyertek a klubhelyiségbe! Sürgős!
- Ez a Ruby tiszta dilis! – nevettek a barátnői, de persze nem gondolták komolyan.
Ezalatt Emily és Lily a klubhelyiségben várakoztak, mivel nem voltak illetlenek, eszükbe se jutott, hogy ne menjenek oda, ahová hívták őket. Kisvártatva meg is jelent Ruby.
- Sziasztok!
- Szia! – köszöntek a lányok.
- Eljöttök az esti bulira?
- Persze, a világért se hagynánk ki! – mosolygott Lily.
- Tényleg? – hökkent meg Ruby.
- Hát persze! – helyeselt Emily. – Hallottuk, hogy mi is a feladat részesei vagyunk, és segíteni szeretnénk.
- Ez kedves tőletek!
***
Lye és Flora éppen a konyha felé tartottak, és azt tárgyalták, hogy milyen ételekre lesz szükségük a bál alkalmából.
- Elég lenne valami gyors, hot-dog vagy hamburger… - magyarázta Natalye.
- Igazad van, a buli részre tényleg elég volna ennyi, de a bál részéhez valami elegánsabbat kellene szereznünk, elvégre ilyen eseményekre a puncs például kötelező.
- Igaz, de a házimanók adnak nekünk ennyiféle ételt? – tekintett Lye a kezében tartott listára, melyen felsorakozott többek közt a pulykasült, és a sült krumpli is.
- Persze! Sőt, ha desszertet nem kérünk, még meg is sértődnek! – nevetett Flora, és gyorsan odafirkantott négy finom nyalánkságot a felsorolás aljára.
Mikor negyed órával később kijöttek a konyhából, elégedettek voltak magukkal, a manókkal, és még a gyomrukat is megtöltették pogácsával, amit a manók csak azért sütöttek reggel, mert bírtak benne, hogy látogatójuk lesz a délelőtt folyamán.
- Mindig ezt csinálják – magyarázta a hetedéves lány. – Minden délelőttre, és délutánra készítenek valami finom süteményt, mert szerintük sose lehet tudni, mikor toppan be egy vendég.
- Olyan gyakran látogatnak le a diákok hozzájuk? – érdeklődött Lye.
- Nem, általában az összes süti a kukában landol…
***
Délután a szobájukban nagy sürgés-forgás közepette a lányok mindenféle díszt készítettek, mert úgy gondolták, nem buli a buli, ha nincsen megfelelő dekoráció a háttérben. Ruby leginkább így tudta megfogalmazni azt, amit érzett a dologgal kapcsolatban:
- Persze, ha jó a hangulat, az ember nem néz körül, nem számít neki a környezet, de akkor is! Ha nincsenek díszek, nincs dekoráció, akkor már nem ugyanaz. Különben is, a hangulatot mi idézi elő, ha nem a zene, a társaság és a környezet?
Emellett megbeszélték az együttes problémáját, is, mivel Jess és Suzy nem voltak hajlandóak egyedül jóváhagyni ötletüket.
- De hiszen ez remek ötlet! – kiáltott fel Dory, mikor meghallotta, mit terveznek barátnői.
- Igen, de a vége nem tetszik nekem… - csóválta a fejét Bonnie.
- Igazad van – helyeselt Lye. – Megfordítjuk az arányokat.
- Ebből lesz aztán a cserebogár! – vigyorodott el Jess.
- Az biztos, de még dolgoznunk kellene az első fázison, az még nem tiszta… - jelentette be Suzy.
***
Este hatkor aztán kitessékeltek mindenkit a Nagyteremből, és elkezdték felakasztgatni a szívecskéket, a selyemfüggönyöket, a hangulatlámpákat, majd a bútorok berendezéséhez kezdtek hozzá. Amikor ezzel is végeztek, Dory leszaladt a konyhára, hogy elindítsa az ételek és italok felszállítását, miközben a többiek Flora beszámolóját hallgatták.
- … és a griffendélesek közül minden hetedéves eljön. Sőt, beszéltem néhány hatodévessel is, mind azt mondták, hogy kihagyhatatlan bulinak ígérkezik. Még Judy Lian és William Hestings is itt lesz! A hugrabugosok és hollóhátasok jelenlététől nem tartottam, de még a mardekárosok is benéznek. Találkoztam viszont egy évfolyamtársatokkal, Perselus Pitonnal, aki húzódzkodott a bulitól…
- Á, Pitonnal nem kell foglalkozni! – legyintett egyet Suzy.
- Úgy van – bólintott Bonnie. – Úgyis el fog jönni, mert nem szeret egyedül lenni.
- Ismeritek talán? – érdeklődött Flora.
- Csak futólag – felelte Lye.
- De társas lénynek látszik – tette hozzá Jess.
- Bár a látszat néha csal – jegyezte meg Ruby.
- Hogy ti mennyit beszéltek! Nem is az a fura, hogy mennyit, hanem az, hogy mennyire kiegészítitek egymást. Mintha előre megírt szövegkönyvből olvasnátok mindent!
- Á, dehogy! – csóválta meg a fejét vigyorogva Dory, aki éppen ekkor lépett be.
- Véletlen – mondták egyszerre, mire mindannyian nevetni kezdtek.
Az óra elütötte a hetet. Erre a lányok csatarendbe álltak, és még egyszer, utoljára végignéztek művükön, mely valljuk be, nem volt akármilyen. A négy asztalt eltolták az útból, helyet engedve a táncparkettnek, és a színpadnak, mely nem volt se túl nagy, se túl pici. Két oldalt egy-egy asztal foglalt helyet, melyek a rájuk pakolt tömérdek finomság súlyától roskadoztak. A fal mellett itt is, ott is kisebb asztalkák álltak, köröttük székek, ahová az emberek szívesen letelepedtek baráti társaságukkal. Emellett, az egyik ajtó, mely a Nagyteremből kifelé vezetett, az „Öltöző” feliratot kapta, és tábla mutatta, hogy akik le kívánják vetni báli ruhájukat, és szeretnének vagány, bulizó szerelést magukra kapni, merre kell, hogy induljanak.
Leányaink már gyönyörű estélyieikben feszítettek, és az ajtóhoz álltak, pont úgy, ahogy megbeszélték. Kétoldalt álltak, három-három felosztásban. Az ajtó bal oldalán Suzy, Bonnie, és Dory álltak, míg a jobb oldalt Ruby, Jess és Natalye képviselte. Ekkor kinyílt az ajtó, és belépett rajta Flora (ahogyan megbeszélték, ő volt az első), majd odafordult Suzyhoz.
- Jó estét kívánok, kérhetnék egy nevet?
- Flora Snow – felelte, majd Suzy gyorsan odafirkantotta az információt a kezében szorongatott jegyzettömbre. Mikor végzett, Flora továbbállt, és Bonnie-hoz fordult.
- Megtudhatnám az évfolyamot?
- Hetedéves vagyok – hangzott a felelet, amit Bonnie gyorsan le is firkantott. Eközben Suzy már egy bizonyos Mark Josef nevet körmölt.
- Melyik házhoz tartozol? – érdeklődött Dory.
- Griffendél.
Így nézett ki egy ember adatainak felvétele. Hogy miért volt rá szükség? Természetesen azért, mert a próba teljesítéséhez szükséges volt húsz diák minden házból. Hogy vita ne legyen, a lányok ezt a módszert találták ki. Ez nem olyan lassú, mint amilyennek olvasva látszik, viszont leírni sem lehet másképpen. A jobb oldali sor csak azért állt ott, mert ők voltak az őrök, akik felügyelték a „beiratkozást”, így senki nem tudott csalni, és persze tartalékosok is voltak, hiszen senki nem várta el a lányoktól, hogy mindenkit ők interjúvoljanak meg. Egy idő után, mikor már vagy tizenöten voltak a teremben, Ruby és Jess elhagyta őrhelyét, így Natalye egyedül maradt szorgos barátnőivel szemben.
- Ne! – szólt rá egy másodéves hugrabugos fiúra Jess, aki éppen a dekoráció egy részét készült tönkre tenni, természetesen nem direkt.
- Veszed le a kezedet arról a vázáról! – kiáltott rá Ruby egy harmadéves kislányra.
- Nem mész onnan!
- Össze ne törd nekem!
És még sok hasonló fegyelmezési hangot hallhattunk a lányoktól, majd mikor Bonnie megérkezett, hogy helyet cseréljen egyik barátnőjével meg is jegyezték:
- Ezek a kicsik rosszabbak, mint az egerek!
- Bonnie, vigyázz velük, mert még megharapnak a végén! – csóválta fejét Jess, majd elillant, hogy átvegye a helyettes szerepét, és később felváltsa Doryt.
- Azt hiszem – mondta Natalye, miután Jess elpanaszolta neki a problémájukat –, hogy este tizenegy után nem maradhatnak csak az ötödévesnél idősebbek.
- De hát a Davis ikrek is ötödévesek! – fakadt Jess Alice és John Davis gondolatára, akik nem kis bosszúságot okoztak neki az elmúlt tíz percben.
- De Zsánítá, ha nem lehetnek itt az ötödévesek, akkor ennyi erővel magadat is felzavarhatnád – mosolygott Lye, majd megkérdezte Siriustól, hogy melyik évfolyamba jár.
Mire mindenki megérkezett, a terem már tele volt ünneplős lányokkal, és fiúkkal. Ekkor a dupla-trió felmenetelt a színpadra, majd mindenki mikrofont ragadott. (- Jé, mi ez? – kérdezték azok a diákok, akik nem ismerték a mugli tárgyakat, és nem voltak még a Moxfortban cserediákként. A magyar varázslók ugyanis előszeretettel használnak mugli találmányokat, szóval erősen olyanok, mint a Harry Potter könyvekből ismert Mr. Weasley, csak annyi a különbség, hogy ők kezelni is tudják a holmikat.)
- Kedves diáktársaim! – kezdte Ruby, akit kineveztek bemondónak, ugyanis társai remekül mulattak a délelőtti toborzó beszédén (amit még háromszor elismételt délután). – Köszöntök mindenkit! Mielőtt azonban jó szórakozást kívánnék, szeretnék elmondani nektek néhány dolgot. A báli ruhákat levethetitek az öltözőben, mely nem koedukált. Szóval fiúk, ott a hetedik sorban, nem kell úgy vigyorogni! Egy órátok van, hogy a kellemes, középkori táncstílust élvezhessétek, utána jön az izgisebb rész. A buli hatig tart, előbb el lehet menni, később nem. Aki maradni akar, az takaríthat. És még valami: tizenegy után csak az ötödévesek maradhatnak, a többieknek takarodó! Jó mulatást!
Az megvolt. Mármint a mulatás, ugyanis James Potter és Sirius Black végig táncoltatta az dupla-trió összes tagját, sőt, James még Emilyt és Lilyt is felkérte a hecc kedvéért. Peter szinte azonnal eltűnt, de nem ám a süteményespult közelébe, hanem táncolni, egy bizonyos Eliza Wolinnal, akiről később kiderült (hála azoknak az aktáknak, amiket a lányok írtak belépéskor), hogy negyedéves hugrabugos leányzó. Ezen kívül megjelent Regulus is, a dupla-trió nagy kedvence, aki szintén kért egy-egy táncot a lányoktól, sőt, Suzy kétszer is megfordult vele a parketten. Remus diszkrét volt, csak Jesst, és Doryt kérte fel. Sirius ellenben újabb kört indított, így vele minden hölgy kétszer került párba. Így esett a nagy eset, hogy a báli rész két órás volt, amit persze senki nem bánt. A két óra leteltével Ruby felállt a színpadra, és beszélni kezdett.
- Az utolsó tánc! Fiúk, itt az utolsó lehetőség! Mindenki azt kérje fel, akit legjobban szeretne! Sötét lesz, senki nem lát majd senkit… Így, ni!
Az összes fény kialudt, nem lehetett tudni, ki kivel táncol...
A következő fél óra az öltözködéssel telt el, de mikorra már mindenki a második ruháját viselte, következett az eligazítás.
- Most pedig fogadjátok szeretettel a legújabb együttest, a Duplaaaaa Trióóóót!
Mindenkinek leesett az álla, a Tekergőké pedig főképp. A fiúk nem tudták elképzelni, hogyan járhattak ismét túl az eszükön. A lányok pedig fellépkedtek a színpadra, és énekelni kezdtek, hangszerkíséret nélkül:
- Tavaszi szép vízeeet áraszt, virágom, viiirágom
Minden madár társaaat vááálaszt, virááágom, vííírágom
Hát én immár kit vááálasszak, virááágom, vííírágom
Te engemet, s én tééégedet, virááágom, vííírágom
Zöld pántlika könnyűűű gúnya, de a fátyol nehéééz rúúúha,
Mert azt a búúú nyomdooogáááálja…
Produkciójukat hatalmas tapsvihar köszöntötte. Ám amint befejezték, Rubyn kívül mindenki lement a színpadról, a lány pedig így szólt:
- Remek, akkor az elő zenekar után követezzen az igazi! Következnek a TEKERGŐK!
Ez volt az a pont, ahol a fiúk szája végleg tátva maradt. Kénytelenek voltak azonban felfáradni a színpadra, és kezükbe venni egy-egy mikrofont, vagy hangszert. A végén úgy alakult a felállás, hogy James és Remus gitárt ragadtak, Sirius ült a dobok mögé, Peter pedig szólóénekessé lépett elő. Természetesen mindenkinek volt mikrofonja is, így kénytelenek voltak megmutatni hangjukat a nagyvilágnak.
- És egy, és kettő, és három, és RAJTA! – kiáltotta Sirius, közben próbált valamilyen ritmust ütni a kezében tartott két „pálcikával”. Ekkor mindenki valamiféle dallamot kezdett játszani, amely csodák-csodájára egyezett, és még csak nem is volt hamis. Mikor a bevezető akkordokat már lejátszották, Peter énekelni kezdett. De nem akárhogy! Mindenki nagyon meglepődött, mikor meghallotta a csodálatos hangot, melyet a fiú kiadott.
Mikor a dalnak vége szakadt, a fiúk újabb dallamot játszottak, egy sokkal lágyabbat, érzelmesebbet. Látszott, hogy ezzel inkább a közönség női tagjait készültek levenni a lábukról. El kell, hogy áruljam, sikeresen. Itt már nem csak Peter énekelt, hanem a többiek és, sőt mindenki szólózott is.
Mikor fél óra múltán befejezték produkciójukat, a közönség tombolt, és mindenki egyetértett abban, hogy a Tekergők nem csak helyesek, okosak, és vagányok, de még tehetségesek is. Ezután megérkezett az igazi zenekar (mivel a lányok gondoskodtak egy valódiról is, mely jóval ismertebb az előző kettőnél). Fél tizenegy lehetett, mikor Siriust váratlanul megzavarta valaki táncolás közben. A fiú bocsánatot kért a harmadéves Jennától, majd abba az irányba pillantott, amerről a kopogtatást érezte a vállán.
- Sirius – hallotta öccse, Regulus hangját maga mellől.
- Mi van? – kérdezte a fiú ingerülten, látszott rajta, hogy nem szívesen hagyja félbe a szórakozást.
- Nem érzem jól magam – mondta Reg.
- Jó, akkor gyere! – Sirius elvonszolta öccsét a színpad irányába, majd összeütközött Bonnie-val, aki éppen akkor készült leülni az emelvény szélére. – Bonnie, drágám! Rád bízhatnám Regulust, beteg szegény…
- Persze, de… - kezdte a lány, de nem folytathatta, mert az idősebbik Black fiú már el is szelelt, hogy folytathassa a táncot. – Mi baj van, Reg?
- Semmi, nem akartam zavarni – motyogta a fiú vörös fejjel. Nem lehetett kellemes, hogy a bátyja ekkora ügyet csinál egy kis rosszullétből, ráadásul úgy állítja be, mintha ő egy kis nyolcéves volna…
- Ne viccelj, valami bajod csak van! – csóválta meg a fejét Bonnie.
- De tényleg nincs…
- Mi a probléma? – kérdezte Jess, aki éppen akkor érkezett melléjük, Natalye társaságában.
„Remek, most már hárman bámulnak rám úgy, mint egy kisgyerekre!” – gondolta a fiú, majd fanyar vigyort erőltetett az arcára.
- Nincsen semmi bajom! – jelentette ki, bár ennek az ellenkezőjéről volt meggyőződve, és magában szidta a percet, mikor Siriushoz fordult problémájával.
- Hagyjátok már! – szólt barátnőire Ruby, aki Suzyval együtt ekkor került hallótávolságon belülre, majd elvonszolta őket, hogy elkezdjék kiválogatni azokat, akiknek hamarosan takarodót kell fújniuk. Suzy volt az egyetlen, aki ott maradt, és úgy gondolta, hogy ő akkor is kideríti, mi baja van Regulus Blacknek.
- Tudom, hogy borzalmas, ha egy csomó ember ugrál körülötted, és meg akarja tudakolni, hogy mi bajod van – mondta a lány.
- Csak nem érzem jól magam és kész.
- Csillog a szemed… Nem vagy te lázas?
- Nem tudom, nem vagyok orvos – felelte Reg.
- Mutasd a homlokod! – parancsolt rá Suzy, majd megérintette a fiú imént említett testrészét.
- Na? – kérdezte Regulus egy kissé türelmetlenül. Kellemetlenül érezte magát, ugyanis mindenki előtt a fejét fogdossák…
- Legalább harminckilenc fokos lázad van! – jelentette ki a lány fellebbezhetetlenül. Ekkor felharsant Ruby még ekkor is oly élénk hangja, és megparancsolta minden ötödévesnél fiatalabb tanuló induljon el aludni.
- Én is megyek – indult el Reg. – Egy kis alvás csodákra képes. Jó mulatást, Suzy! Majd még találkozunk.
Suzy még hosszan bámult a távozó fiú után, majd mikor ráeszmélt, mit is csinál tulajdonképpen, majd gyorsan megrázta a fejét, s visszafordult a bulihoz.
Hogy mi következett tizenegy után, azt majd a lányok felidézik másnap reggel, feltéve, hogy emlékezni is fognak az eseményekre…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
