A várva várt találkozás

- Na, fiam? Mit intéztem neked? – lépett be a lakásba egy boldog Suzy Cables. Wandához beszélt, aki épp a tévé, alias mugli doboz bűvöletében élt, és elhatározta századjára is, hogy ilyet vesz majd magának is. Végül is… a halott exférje rengeteg aranyat hagyott rá, az ingatlanokról nem is beszélve. Ha ezeket mind pénzzé teszi, várják a Chanel, Gucci üzletek, megtanulhat vezetni mugli autót, és Ferrarival járhat, vagy Lamborginivel, vehet egy új házat magának… és talán Siriusnak is…

- Nem hiszem el Suzy, hogy erről a „fiamról” nem tudsz leszokni! – bosszankodott a nő, ugyanakkor mosoly bujkált a szája sarában.

- Bocsi, de te már örökre a „fiam” maradsz… - mímelt sajnálkozást Suzy. Hiába, még csak 22 volt, nem viselkedhetett folyamatosan felnőttként! A gyermeki tűz még mindig ott égett lelkében, s szívében, olykor pedig nem tudta megállni, hogy a gyerekes énje ne törjön felszínre. Emiatt volt igazán színes egyéniség: noha elismert, híres ügyvédnő, ha szűk körben volt, levetkőzte a felnőttes viselkedést, amit álarcként használt. De belül még mindig csak tizenötnek érezte magát, aki folyton Ben Cablesről álmodozik, noha az észre sem veszi őt… Hiába, vannak, akik sosem fognak felnőni…

- Mindegy is… inkább azt mondd meg, hogy mi volt Siriusszal! – kíváncsiskodott Wanda.

Suzy direkt húzta az időt, komótosan levette cipőjét, bevánszorgott a nappaliba, nagy nyöszörgések közepette leült barátnője mellé a kanapéra, felpolcolta a lábait, és sopánkodott egy sort a dagadt bokái miatt…

- SUZY! – ripakodott rá a teljesen felcsigázott Wanda.

- Jól van, na! – biggyesztette le az ajkait gyermetegen.

- Szent Merlin, Ben hogy tudja elviselni ezt? – forgatta a szemeit a másik.

- Újabban ritkán látom, szóval egész egyszerűen… - vigyorgott Suzy.

- Amúgy az hogyan lehetséges, hogy már egy hete nálatok vagyok, de még nem is láttam? – tette fel a NAGY KÉRDÉSt Wanda.

- Sok a meló, és a patikája fölötti lakásában alszik újabban. Majd jövő héten haza jön – mondta Suzy, és fenemód élvezte, hogy nem kell a hivatalos nyelvet használnia, és nem néznek rá csúnyán, ha például kimondja, hogy „meló”…

- És nem hiányzik? – hökkent meg a nő azon, hogy barátnője ilyen könnyedén beszél erről. Ő már több, mint egy hete nem látta Siriust, és megőrül nélküle…

- Hm… nem, nem igazán… - mondta Suzy, de közben az esze máshol járt…

- Már nem szereted? – kérdezte óriási szemekkel Wanda.

- Ja, azért szülök neki gyerekeket, mert nem szeretem… - felelt, de még mindig a holnapután esedékes tárgyalás menetén agyalt.

- De akkor hogy fogod fel ilyen lazán? – csodálkozott még mindig a másik.

- Könnyen. Megszoktam. Amikor rendesen dolgoztam, akkor én voltam túl elfoglalt, most viszont, hogy én abbahagytam, ő melózik állandóan, hogy legyen mani… Sosem volt túl sok időnk egymásra…

- Azt tudom, hogy te rettenetesen rosszul osztod be az idődet… - szúrta be megjegyzését Wanda.

- Azon is csodálkoztunk, hogy egyáltalán sikerült teherbe esnem. Amilyen kevés időnk volt a „projektre”… Sőt, a saját esküvőmet is majdnem lekéstem! Előtte volt egy kihallgatásom, és valahogy nem akart véget érni…

- Suzy, te minek dolgozol ennyit?

- Csupán azért, hogyha kijönnek a pocaklakók, akkor megadhassak nekik mindent, amire szükségük lehet.

- Szerintem inkább munkamániás vagy… - ellenkezett a másik.

- Én? ÉN? Na, ne viccelj! Én vagyok a világ leglustább embere! De amit muszáj, azt muszáj…

- Hjaj… te nő! Vagy inkább lány? Suzy, én már komolyan nem tudom eldönteni, hogy hány éves vagy. Néha olyan komolyan viselkedsz, akkor kinézném belőled akár a harmincat is, néha meg olyan gyerekes vagy, mint tizenhárom évesen…

- Jeee! – vidult fel. – Ez azt jelenti, hogy kortalan vagyok! Jeee!

- Na! Suzy! Maszkírozd magad vissza harmincba, és nyögd ki, hogy mi volt Siriusnál!

- Haj, rendben van… - sóhajtott fel kedvenc ügyvédnőnk, majd a pocakját simogatva elmesélte a kihallgatáson történteket, fittyet hányva arra, hogy neki ezt elviekben tilos lenne a titoktartás miatt. Félreértés ne essék, csak azért mondta el ezen egyetlen, kivételes alkalommal, mert a legjobb barátnője boldogságáról van szó, egyéb körülmények között még akkor sem mondott volna semmit, ha pálcát fognak rá, és az avadával fenyegetik.

Mikor a nő (bár ez még saját maga szerint is megkérdőjelezendő) a végére ért, Wanda csak ennyit mondott ábrándos tekintettel:

- Suzy, én nem fogom tudni kivárni a holnapot…