Az utolsó lehetőség

„… ami elmúlt soha nem jön vissza már…” – fejeztem be az éneklést, majd elgondolkodtam. Ez az utolsó napom itt, a Roxfortban. Holnap nem csupán hazautazom, örökre elmegyek innen. Rossz érzés fogott el. Tudtam, hogy a barátaimat bármikor meglátogathatom, nem is ez aggasztott igazán. Hanem ő. Már egy ideje úgy érezem, muszáj beszélnem vele. Meg kell kérdeznem… Ám eddig még nem tettem meg. Nem volt elég bátorságom hozzá. Féltem, nagyon is féltem az elutasítástól, de főleg a nevetségessé válástól. Minden lehetőségemet elszalasztottam. Most itt az utolsó alkalom. Az utolsó esély, hogy beszéljek vele.

Újra eszembe jutott a dal utolsó sora. „Ami elmúlt, soha nem jön vissza már…” És ez milyen igaz. Ha most se teszek semmit, elutazunk, és többé nem találkozunk, nem lesz több esélyem.

Felugrottam az ágyamról. Meg kell tennem. Ha nem tenném, gyötörne a bűntudat. Azon a kérdésen rágódnék, hogy „mi lett volna ha?”.

Lerohantam a klubhelyiségbe, ahol a diákok zöme vidáman társalgott. Kihasználják még a hazautazás előtti utolsó délutánt – gondoltam.

Kilépve a portrélyukon, egy pillanatra megálltam. Vajon ő hol lehet? Ötletem se volt, de abban biztos voltam, hogy a kastély falain belül tartózkodik.

Elindultam jobbra, majd befordultam balra, és így tovább. Össze-vissza bolyongtam a folyosókon, nagyjából negyed órán át, mire végre megpillantottam őt.

Ott álltak a tekergők, és köztük ő is.

Hevesebben kezdett verni a szívem, ahogy egyre közelebb és közelebb értem hozzájuk.

Mikor észrevettek, vidáman köszöntek, mire én csak mosolyogva bólintottam. Nem jött ki hang a torkomon. A fiúk lassan elmentek, én meg kettesben maradtam vele. Eljött a pillanat. Most kell elmondanom neki…

-          Igazgató úr, én – kezdtem halkan, majd mikor megláttam Dumbledore mosolygó szemeit, megnyugodtam. Vettem egy mély levegőt, és immár normális hangerővel folytattam –, ha lehetséges szeretnék kérni egy adag brazil citromport.     

Sz.M.2.: Remélem nem bántotok a vége miatt, és tetszett… A vélemény szó,ha esetleg mond valamit…=)