Magányosan sétálgattam a néptelen parkban. A cipőm kezdett beázni a nedves fű miatt, de ügyet sem vetettem rá. Muszáj volt kiszellőztetni a fejem.

Ha volt is bűn, mit elkövettem,
már régen leróttam az árát.

Nem kell több férfi, aki átver,

nem kell több gyötrelem, sóhaj, ábránd!

Vajon mivel érdemeltem én ezt ki? Úgy értem, miért pont én? Egy egoista barom, de… de akkor miért ver egyre hangosabban a szívem, akárhányszor a közelembe kerül? Én nem lehetek… Áh, jobb ki sem mondani. Nincs szükségem se Potterre, se szerelemre. Köszönöm, mindkettő nélkül tökéletesen megvagyok.

Igenek a nemek, tudjuk jól, hogy mi a bajod.

Tested-lelked remeg, akkor is, ha nem akarod,
éjsötét a verem, mégis benne terem meg a boldogság...

De akkor mi volt ez az előbb a folyosón? Tulajdonképpen nem történt semmi, csak Potter megjegyezte, hogy gyönyörű vagyok ma. Nincs ebben semmi érdekes, szinte minden nap megteszi. De most valahogy nem tudtam a képébe vágni, hogy akadjon már le rólam. Olyan jól esett, hogy ilyeneket mond nekem.

Ez nem lehet Szerelem, de oly jó.
Se lát, se hall, gyere, valld be, o-ó...

Ó mond, hogy nem szerelem e hő vágy.

Nem értem magamat. Egyre többször keresem a közelségét. Egyre többször kapom magam azon, hogy rá gondolok. És jó érzés már csak az is, hogy gondolhatok rá.
 Te jó ég! Nem hiszem el, hogy ez a gondolat az én fejemben született meg! Nem vagyok szerelmes Jamesbe! Akarom mondani, Potterbe. Áh, elegem van! Elegem van! Mi történik velem?

Azt hittem nem fog már a bűbáj,
nem szeret többé e szív mást.
Az eszem figyelmeztet: állj meg!

A vége mindig csak sírás-rívás...

Azt hiszitek, nem láttam lányokat miatta sírni? Az olyan helyes srácoknak, mint ő, nagy rajongó táboruk van. Jaj nekem, tényleg kezdek megőrüli. Komolyan azt mondtam James Potterre, hogy helyes? Végül is… tényleg az. A barátnőim is folyton ezért rágják a fülem. Hogy mennyire helyes, és miért nem randizom vele. Pedig a válaszom egyszerű: mert nem érdekel a srác. Vagy csak attól félek, hogy összetöri a szívem?

Hogyha észreveszed, elcsavarta rég a fejed!
Hazudik az eszed, szíved tudja hol a helyed.
Lelked újra érez,
Valld be, hogy az élet bizony Lilnek megint szép!

Mert bármennyire is szadista és beképzelt volt, mintha megváltozott volna. Vagy ezt csak én látom így? Vajon csak azért gondolom ezt, mert a szívem gyorsabban ver, ha meglátom, és beleborzongok, amikor hozzám ér? Mégis mi ez az egész?

Ne hidd, ez nem szerelem, ó nem, nem!
Mi baj? Na mondd, mi a gond, mi vész?

Nem kell nekem szerelem! Nem és kész!

Nem kell nagy show, csak egy szó az egész!

Vajon ez a szerelem? Nem, az nem lehet. Nem lehetek szerelmes. Tanulnom kell, hogy felvegyenek egy jó iskolába. Minden ezen az éven múlik. Meg kell őriznem a józan eszem, nem lehetek szerelmes Jamesbe.

Ez mind nem más, csak egy ábránd!

Csak füst nem láng, ködös ábránd!
Na mondd hát már szerelem, az egy szó!

Rengeteg bennem a kérdés, és nem tudok rájuk válaszolni. Vagy csak nem akarok? Egy aprócska hang itt belül azt súgja, hogy nincs ebben semmi rossz. Hisz…
Csak ábránd bár, nekem mégis oly jó...

*Megjegyzés: A történetet a Hercules című rajzfilm I won't say Im in love című szám magyar változatára íródott. A dalt a mesében Meg és a múzsák éneklik. A dalszöveget egy helyen Lilre változtattam a Megről, hogy passzoljon a történethez.