Az eredmény

Voldy nagyon elégedett volt, az eredménnyel. Most már igazán gyönyörű ahhoz, hogy megölhesse Harry Pottert. Mert a diadal nem érheti ám csúnyán az ember lányát… ízé… diktátorát.

Még egy utolsó pillantást vetett a fürdőszobában a tükörképére, mert az aranyozott fésülködő asztalkájához tartozó tükröt összetörte a csodálatos áriájával. Mellesleg örömében most is énekelt:

- Vidd el a szívem, hisz rég tiéd!
  Bárhol, bármikor, bármiért!
  Még, még, még, még!

Ennek a csodás előadásnak az lett az eredménye, hogy az utolsó épen maradt üvegfelület is összetört a lakásban.

Persze Voldy nem gondolta ettől, hogy borzalmas a hangja. Épp ellenkezőleg! Ezt a sok összetört tükröt-üveget egyenesen a csodás hangjának tudta be.

De hát egyeseknek nincs önkritikájuk…

Most már elérkezett az idő az induláshoz. Vette a pálcáját, és elhoppanált a Potterrel megbeszélt találkozó helyszínére.

Hát igen, ő olyan kegyelmes Nagyúr! A legutóbbi összecsapásuk alkalmával futni hagyta Pottert, hogy elbúcsúzhasson a szeretteitől. Komolyan, annyira kedves, és rendes, hogy azt ki sem lehet mondani!

Megérkezett. A Halálfalói, és Potter már várnak rá.

Minden tekintet rá szegeződik, és a frissen sminkelt arcára. Tátott szájjal bámulnak rá.

- Hát igen – gondolja kedvenc fő gonoszunk, - ellenállhatatlannak találnak. Tudtam én, hogy jó ötlet a smink!

Potter flegmán odasétált hozzá, és ugyanilyen flegmán vágta a képébe:

- Mi van Voldy? Még sminkelni sem tudsz?

Voldy csak némán tátogott, eddig azt hitte, ez így szép.

- Áh, jegyezd meg, a kevesebb néha több! – folytatta Potter. – Én most hazamegyek! Majd ha elfogadható állapotba kerültél, szólj, akkor ESETLEG megküzdök veled. Bye-bye!

Azzal hoppanált.

Voldy is. De ő sírva. Potter nagyon megbántotta. Soha többet nem akart sminkelni...