A szempillaspirál

Most, hogy ilyen tökéletes munkát végzett a szemhéjtus terén, átérthetett, a csodálatos, 5x-ösen dúsító, nagyszerű szempillaspirálra.

Annyira boldog volt, hogy ilyen ügyesen megy neki a sminkelés, hogy fennhangon énekelt:

Mert van szerelem!
Bolondos mosolyod úgy ég szívemen!
Még a világot is átölelem!
Érzem rég nincs kegyelem!
Tied a szívem!
Szeress most!

Közben kitört az összes ablakának az üvege.

Lecsavarta a kupakot a tubusról. Annak a belső felében egy hosszú pálca volt, kefés véggel. A kefén a sörték spirálosan voltak elhelyezve. Ez feltűnt Voldynak is:

- Biztos azért SZEMPILLAspirál, mert a szempillára kell kenni. És biztos azért SPIRÁL, mert a kis cuki sörtécskék spirálosan helyezkednek el rajta.

Nagyon örült, hogy ilyen okos, de hát a világ leggonoszabb és legsötétebb mágusa ne lenne okos?

Elkezdte festegetni rövid kis szempillácskáit. Aztán rájött a pislogási inger. Hát pislogott egyet. A szemhéja alatti bőr festékes lett.

- Ó, jaj! – visongott kedvenc, piperkőc Voldynk.

Gyorsan letörölte ujjaival a fölösleges festéket. De legfeljebb csak elmajszolni tudta.

Benyálazta ujjait, hátha úgy lejön, de olyan kis butus volt, hogy vízállót rendelt, szóval a festék nem adta meg magát.

- Na, mindegy! Én így is dönölű vagyok! – gügyögött saját magának.

Most rátért a másik szemére.

Eleinte egész jól ment neki, kibírta pislogás nélkül. Egészen addig, amíg bele nem kapott a kefécskével a szemgolyójába.

Ekkor jött rá, hogy ő tulajdonképpen allergiás az egyik összetevőre, ugyanis olyan nagyra dagadt a szeme, hogy alig látott ki rajta.

De a másik szeme tökéletesen működött, úgyhogy látta, hogy most is tökéletes munkát végzett.