Kilencedik fejezet ¤ Malacka

Kilencedik fejezet ¤ Malacka

Sirius olyan gyorsan rohant Ellával, ahogy csak tudott, és annyi titkos járaton ment keresztül, hogy már követni se tudtam. Az egyik falikárpit mögül ki, a másik portré mögé be, és így tovább. A gyengélkedőbe érve óvatosan lefektette az egyik ágyra, ahol Madame Pomfrey azonnal megjelent, és máris kitessékelt minket, mondván, majd holnap látogassuk.
Gyorsan elillantam, nehogy Siriusnak kedve támadjon nyakon csípni. Az egyik lányvécében bújtam meg, majd kis idő elteltével elindultam a klubhelyiség felé. Féltem Ella oltalma nélkül mászkálni. Olyan védtelennek éreztem magam. A Kövér Dáma minden gond nélkül beengedett, majd az egyik kandalló előtti karosszékbe telepedtem. Ahogy a nap lement, úgy ürült ki a helyiség. Már majdnem elszundítottam, mikor suttogásra lettem figyelmes.
– Hagyd már, Tapmancs! Most fontosabb dolgunk van – mondta James.
– De most könnyedén elkaphatnánk! – erősködött Sirius.
Fogalmam sincs, miért üldöztek ennyire. Hirtelen felpattantak a szemeim, de sehol senkit nem láttam. Csak álmodtam volna?
– Menjünk már! – hallottam Peter cincogó hangját.
Nem, biztos, hogy nem képzeltem. Jobbra-balra nézelődtem, de a hangok forrását nem találtam. Aztán léptek halk kopogása ütötte meg a fülem, és a portrélyuk kinyílt, majd bezáródott. Lehet, hogy megbolondultam, de eldöntöttem, hogy követem őket. Én is kimásztam a portrélyukon.
A testetlen léptek zaját követve eljutottam az előcsarnokba. Miután a bejárati ajtó is kinyílt, illetve bezárult, már biztos voltam benne, hogy mindez nem a képzeletem szüleménye volt. Az éj hűvös levegőjétől nyirkos füvön a láthatatlan alakok már futottak. A telihold fényében lábakat pillantottam meg, melyek a fúriafűz felé iramodtak. A fa közelében három alak bukkant elő a semmiből. Jól hallottam őket, tényleg James, Sirius és Peter volt az. James valamilyen ruhát rejtett az egyik fa tövébe, majd átváltoztak. Peter patkányként közeledett a fúriafűz felé, ami mozdulatlanná dermedt, amint odaért. Ezt meg hogy csinálta? Sirius kutyaként, James emberként tűnt el a fa alatt. Visszaváltoztam. Utána akartam járni, miben sántikálnak, de mire odaértem, a fa támadásba lendült. Visítozva rohantam el előle. Elég viccesen nézhettem ki, na mindegy. Szemügyre vettem a ruhát, amit rajtuk volt. Ott feküdt, ahova James ledobta. Nagyon finom anyagból készült, pillekönnyű volt. Felpróbáltam. Ahogy végignéztem magamon, felkiáltottam.
– Láthatatlan vagyok?!
Alig akartam elhinni! Egy igazi láthatatlanná tévő köpenyt találtam.
– Ezt lenyúlom - nevettem fel boldogan.
Nem tudtam, a fiúk mikor térnek vissza, gyorsan bebújtam a köpeny alá, és felrohantam a klubhelyiségbe. Miután megadtam a jelszót, a Kövér „Dáma” iszonyú rikácsolásba kezdett, hogy az éjszaka közepén már harmadjára zaklatják őt. A hálónkban aztán elrejtőztem Ella ágya alatt.

Vasárnap reggel későn keltem.
– Hallottátok, hogy a Tekergőket elkapták?! – rontott be valaki.
– Micsoda? – hüledeztek a lányok.
– Tegnap este lebuktak! Frics rajtakapta őket, amikor a parkból jöttek vissza. Most egy hétig büntetőmunkán lesznek! – újságolta az idegen, azzal távozott.
Alig tudtam visszatartani a röhögést. Rég éreztem ilyen jól magam.
– Hova mész, Lily? – hallottam Sue hangját.
– Megyek, meglátogatom Ellát.
– Mondd meg neki, hogy gyógyuljon meg hamar – mosolygott.
– Rendben, átadom.
Gyorsan kimásztam az ágy alól, és nyávogva Lily után eredtem. Ő megállt.
– Mi van, Sandra? Jössz te is? – kérdezte vidáman, és az ölébe vett.
A klubhelyiségben összetalálkoztunk a Tekergőkkel. Remus most sem volt velük. Vajon mi lehetett vele?
– Mocskos dög – sziszegte James, amint meglátott.
– Tessék?! – kérdezte Lily felháborodva.
– Oh, nem te, a macska – mentegetőzött James. – Lily eljössz velem egy randira? – pislogott angyalian.
– Nem! – csattant fel. – Mi bajod van Ella cicájával?
– Megharapott – füllentette.
– Biztos jó oka volt rá – mondta, azzal faképnél hagyta a fiúkat.
Kiöltöttem rájuk a nyelvem. James dühösen felpattant, de Sirius visszafogta. Dorombolni kezdtem. Az előérzetem azt súgta: ez egy jó nap lesz.

Ella az ágyán ült.
– Sziasztok – köszönt vidáman, és kinyújtotta értem a kezét. Boldogan nyávogtam és szorosan hozzábújtam.
– Hogy vagy? – ült le Lily az ágy szélére.
– Kicsit szédülök – válaszolta mosolyogva.
– Sue azt üzeni, hogy gyógyulj meg hamar – adta át az üzenetet.
– Mond meg neki, hogy igyekszek.
– Egyébként ügyes voltál a meccsen.
– Áh – legyintett –, inkább ne beszéljünk róla. Hogy kerültem ide?
– Ha jól tudom, Sirius hozott fel. Nagyon aggódott érted. Állítólag csúnyán elbánt azzal a mardekárossal, aki megtámadott. Mindenki arról beszél, hogy kiütötted – nevetett.
Ella halványan elmosolyodott.
– Rózsaillat van – állapította meg.
– James telerakta a szobát rózsákkal, és randit kért.
– És? Igent mondtál? – derült fel az arca. Lily hallgatott. – Ne csináld már, Lily! Nem látod, hogy szeret téged? Te is odavagy érte, akkor mi tart vissza?
Lily épp válaszolni akart, de Sirius rontott be és megrohamozta Ellát.
– Magatokra hagylak titeket – mondta, és már le is lépett.
Sirius leült Lily helyére és egy pillanatra elmerengett. Ella kezeit nézte, ahogy engem ölelt és simogatott.
– Hogy érzed magad?
– Kicsit szédülök.
Sirius megsimogatta Ella homlokát. Ő lehunyta szemeit és mosolygott. Sirius erre közelebb hajolt, és egy puszit nyomott a homlokára.
– Már jobb – mosolygott.
– Igen?
– Aha. Köszönöm, hogy megmentettél.
– Szívesen máskor is – vigyorgott. – De inkább én köszönöm, hogy megvédtél a gurkóktól.
– Nincs mit.
– Tényleg nem vagy olyan rossz terelő – kacsintott.
Válaszul Ella oldalba csípte Siriust.
– Au!
A kiabálás hallatán Madame Pomfrey kizavarta a fiút, hogy ne zavarjon, miközben megvizsgálja a beteget. A javasasszony hosszas vizsgálódás után úgy döntött, elengedi.
– Még néhány nap, és elmúlik a szédülés, addig semmi kviddics! – adta az utasítást.

Együtt mentünk a klubhelyiségig. Ella megadta a Kövér Dámának a jelszót, ám belépve nem egészen az történt, amire számított. Az első kép, amit látott, az a vidám Mary volt, aki Sirius nyakába ugrott, mihelyst megpillantott minket, és megcsókolta. Ella első döbbenetében elejtett. Fájdalmasan feljajdultam. Sirius odakapta tekintetét, Ella pedig könnyekkel küszködve sarkon fordult és kirohant. Néhány emelettel lejjebb, egy üres teremben értem utol. Azonnal visszaváltoztam, leültem mellé a padra, és átöleltem.
– Nyugodj meg – mondtam neki.
– Hogy lehettem ilyen hülye?! – zokogta.
– Ella, ha tényleg ilyen, akkor nem érdemel meg téged, ne törődj vele. – Próbáltam okos lenni, de igazából nem tudtam, mit mondhatnék neki.
– De szeretem, és most már elveszítettem, és ez annyira fáj! – Sose láttam még ennyire bőgni.
– Nem kellett volna ilyen sokáig hülyíteni – gondoltam.
Hirtelen nyílt az ajtó, és Lily lépett be. Szerencsére először a másik irányba nézett, így pont nem látta meg, hogy átváltozok.
– Ella – lépett hozzá Lily. Az álla alá nyúlt, hogy a szemébe nézhessen. – Nyugodj meg, nem az van, amit gondolsz.
– Nem?! Akkor mégis mi? – kérdezte dühösen.
– Fogalmam sincs, mi ütött Marybe – mondta fejcsóválva. – A fiúkkal beszélgetett, és amint meglátott téged, lekapta. Te elrohantál, Sirius meg elkezdett ordítani Maryvel, hogy ő téged szeret, és nagyon meg fogja bánni, ha emiatt elveszít téged. Na, ne sírj! Látod, nincs semmi baj.
Miután Ella nagy nehezen megnyugodott, Lily megsimogatta a hátát, és azt mondta:
– Sirius itt áll az ajtó előtt. Beszélni szeretne veled.
Ella mély levegőt vett és elkezdte törölgetni a könnyektől elmosódott sminkjét, miközben Lily csendesen kiment, és bezárta maga mögött az ajtót. Hamarosan kopogtak.
– Igen? – próbált nyugalmat erőltetni hangjába.
Sirius benyitott, minden szó nélkül odasétált hozzá és átölelte.
– Szeretlek – búgta a fülébe.
Ella felemelte a fejét, és csodálkozva nézett rá. Egy könnycsepp gördült le arcán. Sirius letörölte a cseppet és lágyan megcsókolta őt. Ajkaik először csak finoman érintették egymást, majd egyre szenvedélyesebben követelték a másikat. Mikor elszakadtak egymástól, már alig kaptak levegőt. Mosolyogva ölelték át egymást.
– Én is szeretlek – mondta Ella.

Kézen fogva sétáltak vissza a Griffendél klubhelyiségébe, út közben néha-néha egymásnak esve. Amint beléptek, minden tekintet rájuk szegeződött. James boldogan kacsintott legjobb barátjára, Mary pedig durcásan vonult fel a szobánkba. Néhány másodperc múlva robbanásokat hallottunk, és Ella cuccai szanaszét repültek a klubhelyiségben. Szétszakadt az aranyszínű báli ruha, fehérneműk, könyvek hevertek mindenütt, és a láthatatlanná tevő köpeny is előkerült, amit James gyorsan fel is kapott és a pulcsija alá rejtett. Szemét.
Síri csend ereszkedett a griffendélesekre, ám közel sem attól, hogy Ella pálcája szikrákat szórt dühében. McGalagony lépett épp be. Ella nem vette őt észre, és mérgében malaccá változtatta Maryt. Mindenki hangos röhögésben tört ki.
– Malacka! – kiáltották többen is.
A professzorasszony minden szó nélkül visszaváltoztatta az időközben visítozva rohangáló Malackát, vagyis Maryt.
– Miss Brown, ezt mégis hogy képzelte? Jelentkezzen büntetőmunkára Frics úrnál! Miss Watson – fordult Ellához. – Ezért az átalakításért öt pontot – láthatóan elgondolkozott – adok a Griffendélnek – mosolygott sejtelmesen.
A döbbent csendet ismét vihogás váltotta fel, ezalatt Ella és Lily gyorsan összekapkodták a szétszórt cuccokat.
– Segítek én is – ajánlotta fel Sirius, és vigyorogva felemelt egy fehér melltartót.
– Add ide! – kapta ki a kezéből Ella.

Amíg Sirius és Ella egymást falták a klubhelyiségben, én felmentem a szobánkba. Nem volt hozzájuk kedvem. Csak Lily volt ott, betelepedtem hát az ölébe. Épp egy levelet olvasott. Belekukkantottam. Piton írta, találkozni akart vele a csillagvizsgáló toronyban valamilyen nagyon fontos dolog miatt.

Éjszaka, miután mindenki elaludt, Lily útnak indult, én pedig némán követtem őt.
– Mi történt? – kérdezte aggódva.
– Döntöttem – jelentette ki a fiú.
– És? – kérdezte izgatottan Lily.
Piton lehajtotta fejét, és felhúzta talárjának bal ujját. Merlinre, a Sötét Jegy díszelgett rajta!
– Perselus… hogy tehetted? – hüledezett Lily.
– Azt hittem, megérted…
– Mégis hogy várod el tőlem, hogy megértsem? Te kész vagy embereket ölni, kínozni?! Már nem az a Perselus vagy, akit megismertem. Látni se akarlak, ne keress soha többé! – Teljesen kikelt magából. – Ellának volt igaza… - mondta magának.
– Annak a buta libának? Miben? – horkant fel Pipogyusz.
– Ella nem buta! Abban, hogy a boldogság itt van előttem. James szeret engem, bármire képes lenne, és miattad – nyomta meg szánalmas hangsúllyal a szót – mindig visszautasítottam.
– Szegény Potter – mondta epésen.
– Te csak ne beszélj így róla!
– Hogy?
– Tudod, mit? Sajnállak téged. Én megpróbáltam mindent, hogy jobb útra térj, de hiába…
– Hallgass, sárvérű! – vágott közbe Piton.
– Nem hallgatok! – kiáltott vissza Lily.
A mardekáros erre pálcát ragadott, és Lilyre küldött egy rontást. A lány elég gyors volt, kivédte.
– Gyűlöllek, ne kerülj a szemem elé, tűnj el az életemből és ne állj a boldogságom útjába! – kiáltotta, azzal végleg maga mögött hagyta Perselus Pitont.