II. fejezet ~ A levél

II. fejezet ~ A levél

Mikor hazaértek, lassan elindultak vacsorázni. A klubhelyiségben találkoztak Hermionéval, aki láthatóan jobb kedvvel rendelkezett, mint korábban, és az étvágya is sokkal jobb, nagyobb volt, mint ezelőtt. Valószínűleg elfelejtette a MAJOM-ot – gondolta Harry.
Amint végeztek, elindultak vissza a hálókörzetükbe, ahonnan Hermione sietve felszaladt a szobájába, mivel, most egyedül szeretett volna lenni. Szerencséjére, a szobatársai nem voltak fent.

Mihelyt belépett a szobába, megpillantott egy levelet az ágyán. Pecsét nem volt rajta, hanem csak egy üzenet: Hermionénak. A lány sejtette, hogy kitől érkezhetett, de nem bontotta fel, betette a fiókjába, majd egyszer megnézi sugallattal.

Éjfél körül még mindig nem aludt, nem tudta kiverni a fejéből a levelet. Annyira érdekelte, hogy vajon mit akar Malfoy, hogy előző gondolatait félretéve, csendben kihúzta a fiókot, majd óvatosan kivette a levelet, lement a nappaliba, és elkezdte olvasni.

Hermione!
Találkozzunk holnap este 10-kor a szükség szobájának bejárata előtt! Várlak!
Draco

- Mit képzel ez magáról? Azt hiszi, hogy ezek után elmegyek vele akárhova is? Lehet, hogy ez csak egy csapda... - gondolta magában Hermione.
Ron valószínűleg szintén nem tudott aludni, ezért kijött ő is. Meglátta Hermione kezében a levelet, és megakadt a szeme a papíron, valamint a lány látható dühödtségén.

- Mi az ott nálad? - kérdezte Ron. Hermione ekkor gyorsan eldugta a levelet a háta mögé.
- Semmi! – válaszolta ijedten.
- Na, mutasd már meg! - erősködött Ron, mire Hermione bedobta a levelet a tűzbe, ami után a papíros elégett.
- Valami szerelmes levél volt, vagy mi? – pillantott mérgesen a lányra.
- Egyáltalán semmi közöd sincs hozzá. És most elmegyek aludni, ha nem bánod – felelte váll vonogatva a lány.

Másnap reggel Ron megint nagyon sokat kérdezgetett a levélről, ami Hermionét látszólag nagyon idegesítette... Nem is válaszolt Ronnak.
Meglátta Ginnyt, és rögtön odafutott hozzá.

- Ginny, muszáj beszélnünk - mondta, és ezzel beráncigálta a lányt a vécébe.
- Na, mi az a fontos dolog? – türelmetlenkedett Ginny, ha már a lány elráncigálta.
- Először is Draco tegnap, mikor elestem, segített nekem – kezdett belé monológjába a lány.
- WOW! Csak nem...? – kérdezte csillogó szemekkel a vörös hajú lány.
- Csak nem! Amúgy én sem értem, vajon miért tette. Olyan furcsa mostanában. Na szóval. Aznap este róla álmodtam, és az álomban már majdnem csókolóztunk, csak Ron felébresztett – tette hozzá keserűen.
- Te beleszerettél Malfoyba? – vigyorgott Ginny.
- Nem, dehogy is! - tiltakozott piruló fejjel Hermione.
- Én csak arról álmodom ilyeneket, akibe szerelmes vagyok! – vigyorgott egyre szélesedő szájjal Ginerva.
- De én nem vagyok belé szerelmes! Na mindegy... Szóval másnap odamentem hozzá, hogy megköszönjem neki, de ő sárvérűnek nevezett. Aztán sírva elfutottam.
- Ó, te szegény – még mindig nem tudta elfojtani vigyorát a lány, de azért sajnálta, hogy Draco nem teljesen kedves vele.
- És ráadásul tegnap, mikor voltunk a Roxmortsban, egy koldust rugdosott! Én meg azt hittem, hogy kezd megváltozni...
- Hát ez durva! – hitetlenkedett.
- Igen! De viszont este nagyon fura dolog történt! Találtam egy levelet az ágyamon, amit ő írt. De csak annyit írt, hogy ma este 10-kor találkozzunk.
- És ugye elmész?
- Dehogy megyek! Ezek után? Meg amúgy is, mi van, ha csak át akar verni? – tiltakozott Hermione, de Ginny látta rajta, hogy minden vágya az, hogy kettesben legyen a fiúval.
- Szerintem pedig el kéne menned.
- De nem megyek, és téma lezárva.
- Hát te tudod! Na, de mindjárt órám van, mennem kell! Majd még beszélünk erről. Szia.
- Szia!

Hermione elhatározta, hogy nem megy el... de a szíve mást diktál! De hát amit ő elhatároz, azt nem veri ki a fejéből.

Este fél tíz van.
Még nem lenne késő elkezdeni készülni - gondolta magában. - De nem! Úgy sem megyek. Biztos valami csapda. Vagy ha legalább leírta volna, hogy mit akar csinálni! Akkor talán... Nem, akkor sem mentem volna el!
Még hosszú ideig ezen viaskodott magával.

Öt perccel múlt tíz óra. Hermione nem ment el. Ginny valahonnan most érkezett meg, látja, hogy Hermione ott ül.

- Hát te még hogyhogy itt!? Mégsem mentél el arra a randira?
- Mondtam már, hogy nem megyek! És nem randi!
- Szerintem akkor is el kéne menned!
- Még ha el is akarnék menni, már akkor is lekéstem... elmúlt tíz óra!
- Lehet, hogy még ott van!

Hermione megint gondolkodni kezdett. Mi van, ha Ginnynek tényleg igaza van, és el kéne menni, mert talán Draco még most is ott vár.

- Hát jó - szólt végül.
- Végre! Na segítek neked elkészülni, csak siessünk – vágta rá a lány.

Gyorsan megfésülködött, majd belebújt abba a ruhába, amit Ginny kipakolt neki. Mást nem is nagyon csinált. Kb. öt perc alatt elkészült.

- Na milyen vagyok? - kérdezte Ginnytől.
- Gyönyörű vagy! Ha pasi lennék, már rég lesmároltalak volna. Na de siess!

Ezzel Hermione kifutott a portré-lyukon, és elindult a megbeszélt hely felé, miközben a szíve egyre hevesebben vert.

***
A bétázásért megint nagyon sok puszi és köszi Minerva_Csilla_-nak!