Sirius, a pótmama
IV. fejezet

- És engem már ki is hagytok minden jóból? - szólalt meg valaki a bejárati ajtó felől.

- Hello Holdsáp! - lengette meg Sirius a szabad karját, a másikkal ugyanis Harryt fogta. Közben James az ajtóhoz sietett, kinyitotta, kezet rázott Remusszal, majd betessékelte barátait.

- James drágám, töröld meg a lábadat a lábtörlőn, és csak azután lépjél be - utánozta Sirius Lilyt. - Hú, ezért az alaktásért Oscar jár nekem.

- Hát ebbe meg mi ütött? - hüledezett Remus.

- Tudod, Angela mellett tanul az ember, tök jól ismerem már a mugli dolgokat.

- Nem arra gondoltam.

- Csak a csajok elmentek vásárolni, és Sirius megfogadta, hogy helyettesíti Lilyt - magyarázta James.

- Értem - vetett Remus egy szúrós pillantást Siriusra.

- Gyere Remus, ülj le - invitálta James a férfit a nappaliba, miközben átvette a kis Harryt Siriustól. Az utóbbi éppen arra készült, hogy levesse magát a kanapéra, amikor Ágas szemrehányóan figyelmeztette.

- Hé Tapmancs, Lily most hozna valami kaját.

- Ez nincsen benne egy keresztapa munkaköri leírásában - dünnyögött amaz, miközben a konyha felé masírozott.

- Te akartad helyettesíteni - vont vállat James, miközben Harry már Remusszal játszott.

- James, mi ez a hang? - kiáltott Sirius rémüldözve.

- Csak a mosógép, de ha jól hallom már nem is megy - felelte James elnyúlva a fotelben. - Kapcsold ki.

- Nem merem - hangzott a válasz.

- Mért nem?

- Mert morog.

- Na és? Ha kikapcsolod, nem morog.

- Ezt nálad nem tapasztaltam, pajti.

- Hülye vagy - nevetett James.

- Te így szoktál beszélni a feleségeddel?

- Csend legyen, lábhoz, kutya!

- Azt hittem, Angela mellett megkomolyodik - mosolygott csendesen Remus, miközben Harry már a nyakában ült.

- Ugyan, ilyet feltételezni... - méltatlankodott James.

- Mért, te sokkal normálisabb lettél.

- Gyerek kell neki, akkor talán normálisabb lesz... Bár amit Harryvel művel...

- Tádámmm - jelent meg Sirius egy megrakott tálcával. - Jó étvágyat - szolgálta fel az ételt.

- James, asszem... Izé... Harry bepisilt - hadakozott Remus picivel, hogy elengedje, és átnyújthassa a papájának.

- Hékás, csak nem? Hogy tehetsz ilyet a pót-pótpapád előtt, szörnyike? - feddte meg James a picit.

- Lily bizti valami szakkifejezést mondana most... Izé... Hoppá - írta le Sirius a helyzetet komolyan, miközben James a pelenkacserélő hadműveletet végezte.

- Tapmancs, minden rendben? - érdeklődött Remus, miközben Sirius kreációját fogyasztotta.

- Velem? Szerinted? - vigyorodott el a férfi, miközben lehuppant a földre, és Harry játékvonatát kezdte tologatni.

- Mikor veszed el Angelát? - bökte ki Remus a kérdést, ami már annyira furdalta az oldalát.

- Úgy terveztem, hogy karácsonykor, szeretném, ha meglepetés lenne. Sihuhúúúú. Legalábbis amíg nem mondom meg neki, sihú - játszott a férfi.

- Bár lehet, hogy inkább örökbe kéne téged fogadnia - nevetett Remus.

- Nem is tudtam hogy az örökbe fogadás szinonimája a házasságnak - húzta fel az orrát Tapmancs.

- Na meg is jöttünk - tűnt fel James a vidáman nevetgélő kisfiúval. - Sirius, te meg mi az ördögöt csinálsz?

- Megyek, és átrágom magamat azon a szendvicsen - pattant fel az említett férfi, és megrohamozta a tálat. Ezalatt James leültette Harryt a játszó szőnyegére, majd ő is helyet foglalt barátai mellett, és faltozni kezdett.

- Hupszi, bocsi, James - húzta meg magát Sirius, mert ahogy nyújtózkodott, hogy elérje a természetesen tőle legtávolabbra eső szendvicset, az James ölében landolt.

- Semmi gond, igazán semmi - felelte megértően James. - Jaj, ne haragudj, hogy lehetek ilyen ügyetlen... - Ő pedig "véletlenül" Siriusra borította a töklevet.

- Na megállj csak! - fenyegetőzött Sirius, miközben kidolgozta az elsőszámú süti hadműveletet, azaz Jamesre zúdította az egészet. - És hogy Holdsáp se maradjon ki - kacsintott a harmadik felé, akinek irányába rögtön megindult egy süti, aminek krém volt a tetején.

- Ne játszatok az étellel! - kiáltotta Remus, miközben egy laza pálcamozdulattal a magvakat tartalmazó tálat Sirius felé, a lekváros tálkát pedig James felé küldte.

- Kajacsata! - pattant fel Sirius hevesen hadonászva a pálácjával, gyümölcsöt és egyéb finomságokat lebegtetve maga körül.

James egy tál pudinggal manőverezett, hogy beterítse a másik két tekergőt, jutott is mindkettőre kiadósan. Remus szendvics zuhatagot indított, ám Sirius sikeresen kivédte.

A három férfi (legalábbis ők annak mondják magukat, bár az eféle viselkedés nem érett férfiakhoz illik) már jócskán csupa lucsok volt, a kanapéról fotelre ugrálva kergetőztek, miközben a pici Harry megszeppenve ücsörgött, mint egy kis béka a levélen, és nagy zöld szemeivel csak bámult körbe, és kapkodta a fejét.

A tekergők már jóideje hancúroztak, amikor nyikordult az ajtó. Abban a pillanatban megálltak, mintha egy mugli pillanatképen lennének. Sirius a fotel karfáján egyensúlyozott, a gyümölcsök lepotyogtak körülötte, James a padlón hasalt, Remus pedig a kanapé tetején ült. Egyszerre fordították a fejüket az ajtó felé.

- Te jó ég, mi lesz itt - kapott a fejéhez James, miközben Harry felé sietett, majd a hátára mászott, és átölelte apja nyakát.

- JAMES POTTER! - zengte Lily.

- Sirius... - kerekedtek el Angela szemei, miközben azzal küzdött, hogy mosolyát legyűrje.

- Húha - csodálkozott Alice.

- És még te is, Remus? - rimánkodot Lily a plafont fixírozva...

- Itt hármas gyilkosság lesz - állapította meg Sirius.