VI. fejezet ~ Hatalmas baklövés

Dracónak ugyan az volt minden vágya, hogy újra felüthesse a naplót, és társaloghasson volt tulajdonosával, de haverjai kérdő pillantásától kísérve nem vágyott rá, hogy tudomást szerezzenek a kincseket érő tudásról. Így végül bosszúsan vonult el a pince irányába bájitaltan órára, amely a griffendélesekkel közös kínszenvedésnek ígérkezett.

Malfoy hiába volt jó tanuló, mi több, Piton óráin az egyik legjobb, mégis gyűlölt minden olyan tanórát, mikor azokkal a szerencsétlenekkel kellett egy helyiségben tartózkodnia. Mikor leért a tanterem elé két gorillája, Crak és Monstro kíséretében, rögtön kiszúrta az ellenséges bagázst. Nem tudta elképzelni, mit keres még mindig bájitalórán Longbottom, amikor az értelmi képességeivel már rég alulról kellene szagolnia az ibolyát, hiszen minden egyes alkalommal, ha a professzor rá pillant, életveszélynek teszi ki mindannyijukat.

Ha mindössze Neville jelenléte nem lett volna elég Draco számára, még ott rontotta a levegőt a híres trió is, Potterrel az élén. Nem kerülte el Malfoy figyelmét, hogy a kis Kiválasztott megpróbál minél közelebb helyezkedni a sárvérű Grangerhez, aki mintha mindezt észre sem venné, tovább beszélget – vagy inkább szokás szerint vitatkozik? – Weasley-vel.

Draco kelletlenül végigmérte magának a lányt, mert kegyetlenül megkondult tudatában a vészharang, hogy neki bizonyt ezt a csajt kéne egy hónapon belül az ágyába csábítania. A helyzetén az sem javított, hogy Avery gúnyosan mosolygott feléje, mikor meglátta osztálytársa vizslató pillantását. Nem reagált a tekintetre, inkább visszafordult Granger felé, s alaposabban végigmérte a legapróbb részletig.

Fura módon tűnt neki szembe, hogy a lány az évek alatt valamicskét – ha nem is sokat, de – változott. Persze, a haja továbbra is ugyanolyan göndör volt, gubancos és kezelhetetlen, mint korábban, a fogai továbbra sem váltak a szexepiljévé, de minden kétséget kizáróan az alakja lassan egy nőét idézte. A mellei nem voltak nagyok, de amennyire a blúzon át sejteni lehetett, ahhoz épp elég szépek és formásak, hogy elférjen egy átlagos méretű férfi tenyérben, és kellően csábító legyen egy mellkashoz dörgölőzve érezni. A csípője keskeny volt, a lábai arányos hosszúságúak, bár nem a legszebbek, amiket Draco élete során látott. Ellenben hátulról semmi kivetnivalója nem lehetett volna egyetlen hímnemű egyednek sem a lány iránt.

Draco epésen horkantott fel a megállapításra, hogy ha nem Grangerről lenne szó, bizony nem lökné ki az ágyából, ha bebújna mellé. Így viszont éppen neki kell majd becsábítania oda azzal a tudattal, hogy mégiscsak a sárvérű, kapafogú, eminens griffendéles, Hermione Granger az.

Gondolatmenetét Piton megjelenése zavarta meg, aki miután kinyitotta előttük az ajtót, fekete talárja örvénylő kíséretében bevonult a terembe, s aki nem igyekezett utána kellően gyorsan, pontlevonás áldozatává vált.

Draco mardekáros társaival a helyiség egyik, míg ellenségei a másik végében foglaltak helyet.

- A receptet a táblán olvashatják, aki nem dolgozik legalább értékelhetően az órámon, minimum száz pont levonásra számíthat! – mennydörögte a tanár, majd suhintott pálcájával, s a táblán valóban megjelent az írás.

Draco monoton módon készítette a főzetét, szinte oda se figyelt a mozdulataira, annyira jól ismerte már a bájitalt korábbi alkalmakról. Helyette újra ott motoszkált a fejében a gondolat, hogy de jó lenne újra kinyitni a naplót, s tanácsot kérni tőle, mit kezdjen ebben a patthelyzetben. Sirius Black biztosan tudná, mit kell tenni…

Sirius Black… Furcsán ismerősnek érezte a nevet, de nem tudta hová tenni emlékei között. Persze, azt már tudta, hogy a férfi ismeri valahonnan az anyját, de nem lehetett benne biztos, hogy honnan is. Persze, az anyja lánykori neve is Black volt, de amilyen népes famíliáról van szó, és amennyire gyakori név a Black, lehet bárki. Malfoyban mégis egy gonosz hangocska egyre csak azt ismételte, hogy mekkora idióta, hogy éppen Sirius Blackről nem tudja, hogy kicsoda.

Hirtelen Piton éles hangja szakította félbe gondolatait.

- Granger, hányszor mondtam magának, hogy nem segíthet Longbottomnak! 10 pont a Griffendéltől! Inkább a saját főzetére koncentráljon, mert még a végén elrontja! – gúnyolódott a tanár, mire a mardekárosok fojtottan nevetgélni kezdtek, de tanáruk rájuk sem hederített.

A továbbiakban mindenféle nesz nélkül folytatódott az óra, Draco mégsem tudott újra a gondolataira koncentrálni. Egyszer csak azt vette észre, hogy a hozzá viszonylag közel dolgozó Hermione újra Longbottom felé fordult, s nem figyel a saját főzetére. Malfoyba ekkor belébújt a kisördög – vagy éppen hogy kijött belőle -, egy non-verbális varázslattal belepöccintette a lány előre odakészített hozzávalóit az üstbe, ami rögtön sisteregni kezdett.

- Granger, mondtam, hogy a maga főzetére figyeljen! – morogta dühösen Piton, majd jó adag pontot vont le a vörös-arany háztól.

Hermione hitetlenül bámult az üstjébe – amelyből ekkora már eltűnt a tönkrement bájital -, majd meglátta Draco Malfoy önelégült vigyorát, s rögtön sejtette, ki a felelős mindezért.

Ebben a pillanatban csöngettek ki az óráról, s mindenki megkönnyebbülve készült elhagyni a tantermet, kivétel Dracót, aki ráérősen mért ki egy fiolányit órai remekéből, s vitte ki a katedrához. Piton csak bólintott egyet látva a tökéletes főzetet, majd némán útjára bocsátotta kedvenc diákját. Malfoy komótosan sétált fel a bejárati csarnokba, hogy csatlakozzon ebédelni készülő társaihoz, mikor is egy sértetten felé siető Hermione Grangert vett észre.

- Te szemét görény, tudom jól, hogy te rontottad el a bájitalomat! – kiabálta dühösen az ártatlan képet vágó Draco arcába, mire jó néhány diák figyelmét magukra vonta.

- És ha igen, mi van? Nincs rá bizonyítékod – mondta teljes lelki nyugalommal a fiú.

- Mindig is tudtam, Malfoy, hogy aljas vagy és csúf módszerekkel játszol, de ezt nem hittem volna. Csak azért tönkre tetted a főzetemet, hogy a Griffendéltől pontokat vonjanak le… - sipítozta Granger, mire a mardekáros kacagni kezdett.

- Tévedsz, Granger, nem azért, hogy a házad szívjon, hanem azért, hogy te, hülye, sárvérű liba – sziszegte Draco, mire a lány teljesen elsápadt. Tudta, hogy most rontott el minden csekély maradék esélyét, hogy megnyerje a fogadást, de ebből a kutyaszorítóból már nem volt visszaút. Főleg, miután a lány dühébe pálcát rántott, és az első eszébe jutó átkot felé küldte.


Malfoy nem hagyhatta csak annyiban, hogy megátkozzák, ezért viszonozta a támadást, minek következtében egy érdekes párbaj alakult ki közöttük. Egyre nagyobb tömeg gyűlt össze, s figyelte az eseményeket, de Malfoy valakit „hiányolt”.

- Hol van hős Potter, hogy megmentsen királykisasszony? – gúnyolódott Draco, majd újabb átkot lőtt ki.

Ebben a pillanatban bukkant fel a folyosón Bimba professzor, aki amint meglátta, mi történik a bejárati csarnokban, rögtön közbeavatkozott.

- Mégis mit képzeltek, tilos párbajozni az iskolában! Mindkét háztól 30 pont büntetés, és a hét minden estéjén nálam jelentkeztek büntetőmunkára! – felelte vészjósló hangon a gyógynövénytan tanár, majd feloszlatta a csődületet.

Draco idegesen sétált be a nagyterembe, dühös volt, amiért hagyta, hogy az a kis liba ennyire felhúzza. Lehetetlennek látta helyzetét, hogy megnyerje a fogadást. Érzésein még az sem változtatott, hogy háztársai valamennyien gratuláltak neki a kis eminens elleni párbajhoz.