|
V. fejezet ~ Draco és Pansy
becky_dory 2008.06.23. 13:19
V. fejezet ~ Draco és Pansy
Draco Malfoy az edzés után rendkívül feszült állapotba került. Belekényszerült egy reménytelen fogadásba, amin a becsülete, presztízse múlik, vagy legalábbis a hírneve, amelynek kialakításán hosszú éveken át dolgozott. Ráadásul még ma elég rosszul is játszott, egyszerűen nem tudott koncentrálni, összesen egyszer sikerült elkapnia a cikeszt. Kettesével szedte a lépcsőfokokat, miközben a Mardekár klubhelyisége felé haladt. Zavarta, hogy sajgott a bal válla, mivel figyelmetlenségében Crak eltalálta egy gurkóval, viszont a gyengélkedőre nem akart befeküdni. Miközben haladt, egyre ingerültebb lett.
Már nagyon későre járt az idő, amikor a kviddics után megérkezett pinceklubba. Azt hitte, már senkit sem talál ébren, de tévedett, a fenti hálótermek felől épp Pansy Parkinson sétált lefelé a lépcsőn. Draco nem álldogált sokáig egy helyben, amint meglátta, rögtön tudta, mire van most szüksége, és azt is, hogy gond nélkül meg is kapja.
- Dracooooooo – sipítozta a lány, amint észrevette minden rajongásának tárgyát.
- Szia, Pansy! Épp téged kerestelek. Van programod éjszakára? – kérdezte Malfoy, közelebb lépett a lányhoz, és szenvedélyesen megcsókolta. – Most már igen.
- Nos, nálatok most nem lehet, kviddics után fáradtak a többiek, biztos aludnának – mondta a lány, aki már jól ismerte a fiút, és szándékaira is hamar ráérzett. – Az előbb kerestelek ott, kész tömegnyomor…
- Elég a beszédből. Vetkőzz! – szólította fel Draco Pansyt, és elkezdte kigombolni a saját talárját.
- Mi? Itt? A kanapén? De hát bárki megláthat - nézett kérdőn Malfoyra.
- Ugyan már, nem vagy te ilyen félénk. Senki sincs ébren – érvelt a már félmeztelen fiú. – Majd nem csapunk nagy zajt – javasolta, nem szeretett könyörögni, főleg nem Pansynek. – Talán nem akarod?!
- Jaj, dehogynem – válaszolta a lány, és ledobta cipőjét, majd Draco erős karjai körbefonták a derekát. A fiú durván megcsókolta Pansyt, majd a kanapéra döntötte. Lassan mászott a lányon, miközben végigsimította a jobb kezét partnere testén, annak lábfejétől a combjáig, majd a csípőjétől a derekáig. Ezután kigombolta a lány blúzát és vigyorogva kapcsolta ki az elöl kapcsos melltartót. Pansy csak feküdt és egyre izgatottabb lett, nagyon élvezte Draco forró csókjait a hasán, mellkasán, majd a nyakán és kitörő örömmel fogadta azt is, amikor a fiú végre a szájához ért, egy hosszú, heves csókban forrtak össze.
Miután végre szétváltak, Draco megnyalta az ajkait, és néhány szót suttogott Pansy fülébe:
- Úgy látom, ízlett a kóstoló – Pansy csak lihegni tudott -, mert most te jössz. Csináld azt a nyelveddel, amit úgy szeretek!
... Valamivel később, amikor már jócskán a dolgok közepében voltak:
- Tudod, mit? – szakította félbe Malfoy az előtte térdelő Pansyt. – Ma legyen sötétvörös a hajad, és vállig érő. Most erre vágyom.
A lány szó nélkül teljesítette Malfoynak ezt a kívánságát is, intett a pálcájával, mire fekete kleopátrafrizurája tejesen átváltozott, majd ott folytatta, ahol abbahagyta…
oOo
Mágiatörténet órán Binns professzor a házimanók függetlenedési törekvéseiről és lázadásairól tartott hosszú és unalmas előadást. Draco Malfoyt hidegen hagyta az alsóbb rendű szolganép sanyarú sorsa. Úgy vélte, hogy hierarchiára igenis szükség van, hogy az olyan előkelőségek, mint ő és családja kényelmesen élhessenek.
Draco a székében hátradőlve bambult, majd mikor ráunt a testhelyzetre, előredőlt, jobb kezével rákönyökölt a padra, a másikba pedig egy pennát vett, és firkálgatni kezdett. „Elég nehéz helyzetbe sodortam magam ezzel a fogadással. Az a mocskos kis sárvérű előbb fekszik össze Pitonnal, mint velem, meg aztán Potter is nyomul rá. Ötletem sincs, mit tehetnék…” - Így tűnődött magában, majd hirtelen a deszkára csapott. „Ott a napló, azzal talán kezdhetek valamit” – állapította meg.
Belenyúlt talárja zsebébe, és elővette a noteszt, ügyelve arra, hogy a pad alatt tartsa. Szétnézett, hogy figyeli-e valaki. A mellette ülő Monstro nagy szemeket meresztve bámult rá.
- Hé, öregem, azért ez magánügy – szólt oda Malfoy. – Semmi közöd hozzá. Foglalkozz mással!
Monstro, mint egy leszidott kisgyermek, lesütötte a szemét, és búsan elfordult, Draco meg csak elmosolyodott a viselkedésén. Megszokta már, hogy bármiben engedelmeskednek neki, de azért minden alkalommal büszke volt magára hatalmáért.
Felütötte a naplót a közepén, és beleírt néhány szót:
Bevált, amit mutattál. Kíváncsivá tettél. Avass be a többi titkodba is!
A tinta felvillant, és eltűnt, majd pillanatokon belül érkezett válasz is:
Ne olyan hevesen! Oh, ócska kis trükk, ennél jobbakat is tudok.
Draco szeme felcsillant, és sietett az újabb üzenetével:
Mutasd meg őket! A segítségedre van szükségem.
Túl sok mindent akarok neked elmondani. Ehhez több idő kell.
Akkor mire vársz még? Mindent tudni akarok - Draco egyre gyorsabban írt -, méghozzá azonnal.
Felesleges követelőznöd. Nem otthon vagy! Ez a stílus Narcissára, hőn szeretett unokahúgomra emlékeztet.
Ő az anyám. Szóval távoli rokon vagy. Hogyan lehetséges, hogy még sohasem találkoztunk? – Malfoy kérdőn meredt a noteszbe.
„Egy lehetsz a kiégetett nevek közül a Black családi faliszőnyegen” – jelentette ki, és kutatni kezdett emlékeiben a férfi arca után. A családja rengeteg estélyt, vacsorát és egyéb rendezvényt adott az idők során, őt is bemutatták mindenkinek, aki csak megjelent. Az apja mindig többször elismételte a rokonok nevét, rangját és beosztását, és amikor csak tudta számon is kérte rajta, hogy mindent megjegyzett-e. Emlékezett azokra az estékre is, amikor az anyjával a kandalló előtt vagy a kertben családi fotókat nézegettek: Narcissa mosolyára, öleléseire és dicsérő szavaira. A merengésből a noteszben feltűnő újabb szöveg zökkentette ki:
A nyáron elhagytam őket, Ágasékhoz költöztem, fogadott tesók lettünk.
Draco már épp újabb kérdéseket szándékozott feltenni az említett furcsa nevű ismeretlen személyazonosságával és a családtól való távozásával kapcsolatban, amikor váratlan üzenet érkezett:
Azonnal zárd be a naplót, mert Binns meglátott!
Draco hirtelen a tanárra pillantott, aki valóban bosszús tekintettel őt figyelte. A pad alatt becsapta a naplót, Monstro kezébe nyomta, egy „Rejtsd el gyorsan!” felszólítást sziszegve, majd felrakta a padra a kezeit. A tanár megrázta a fejét, de folytatta a tanagyag magyarázását. Draco Malfoy pedig már csak az óra végét várta, hogy újra kinyithassa a naplót, és még több titkot tudjon meg annak régebbi tulajdonosától.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
