|
Második fejezet ¤ Tényleg jövünk!
Ruby 2008.06.20. 16:47
Siriustámadás
II. fejezet ~ Tényleg jövünk!
A lányok nem értették, hogyan lehetséges az, hogy egyszerre mind a hatan Angliába költöznek, ráadásul ugyanolyan hirtelen, és minden előzmény nélkül. Nem értettek semmit, de attól még ugyanolyan izgatottan várták az augusztus huszadik napját, mikor a gépük indul. Hiába voltak mind aranyvérű, előkelő varázslócsalád sarjai, a szüleik úgy döntöttek, jobb, ha mugli módjára utaznak majd, azt nem mondták, miért.
Az indulás előtt persze mindenkinek el kellett menni a fővárosi okmányirodába, hogy az irataikat rendezhessék. Meg is beszélték, hogy találkoznak majd, és elterveznek mindent személyesen, ugyanis a chat tárhelye már nem volt elég nekik, öt perc alatt teleírták.
Több üzenetváltás közt ilyenek is olvashatóak voltak az oldal társalgójában:
Dóri: Szerintetek milyen lesz a Roxfort?
Jess: Talán olyan, mint a Moxfort…
Natalye: Vagy inkább Rowlig kitalálmányához áll közel…
Ruby: Az is lehet, hogy egy szimpla mugli suli az egész…
Suzy: Teremtőm…
Bonnie: Szólítottál?
Natalye: Vajon ott is kviddicsezhetünk majd?
Dóri: Biztosan!
Ruby: Ha nem akarnak, akkor majd mi akartatjuk őket!
Suzy: Ki az a dilis, aki ne akarna kviddicsezni?
Bonnie: Kviddics nélkül nem élet az élet!
Jess: Ki mondta, hogy élni akar, ha nincs kviddics?
Ruby: Gyerekek, eszembe jutott valami!
Suzy: És micsoda?
Dóri: Én tudom! Biztosan eszébe jutott, hogy nekünk még ott lesz Sirius is!
Bonnie: Sirius!
Jess: És az én kutyusom lesz! *nyelvet nyújt*
Ruby: Hú, ha ezt Sirius megtudja, akkor sikítva szalad Pipogyi karjaiba…
Natalye: Odáig nem engedjük el... *gonoszan vigyorog*
Mint azt gondolhattuk, a dupla-trió nagyon izgatott volt, és ez az izgalom csak fokozódott, mikor már az okmányiroda bejáratánál álltak, és feszengve várták, hogy kézbe vehessék új adataikat, és igazolványaikat. Miután a fényképek elkészültek a gyerekeket kitessékelték az épületből, a felnőttek pedig megvárták, amíg az új azonosító lapok elkészültek.
A lányok éppen a szemközti park padjait koptatták, és beszélgettek, mindenről, ami Angliához köthető. Természetesen Sirius is szóba került, de mindenki csak úgy gondolt rá, mint egy mese szereplőjére, aki nem létezik, de mégis jó róla álmodozni.
Mikor éppen újból Siriustámadást akartak játszani, megérkezett egy régi ismerősük bukkant fel az okmány iroda ajtajában. A jövevény egy hosszú, barna hajú, zöld szemű lány volt, Emília névvel ellátva. Emil’, ahogyan hívni szokták néha, szintén boszorkány volt, sőt mi több, osztálytársa volt a másik hatnak.
- Szia! Mit csinálsz itt? – kérdezte Dóri.
- Sziasztok! Tudjátok, kiderült, hogy Angliába költözünk apával, és éppen az iratokat intézzük. És ti mi járatban?
A dupla-trió tizenkét szeme elkerekedett, és szinte egyszerre jelentették be, hogy bizony, továbbra sem válnak el az útjaik, hiszen mind a heten a Roxfortban folytatják tanulmányaikat.
Tudni kell erről a lányról, hogy nagyon sokban különbözik a többiektől, mind jellemben, mind szellemben. Először is, ő nem olvasott még soha Harry Potter könyveket, így Siriust sem üldözi rajongásával, bár tud a többiek hóbortjáról, inkább csak mosolyog rajta, mintsem betársul. Egyedül él az apjával, mert az édesanyja meghalt, már nagyon régen. Emellett, nem olyan közvetlen, nyitott mint a dupla-trió, nem az a kimondottan jó gyerek, mégsem kedveli a nagy társaságot. Minden furcsaságával együtt mindenki szereti őt, hiszen nagy szíve van, még akkor is, ha kissé nehezen nyílik meg mások felé.
- Ez nagyon érdekes! – fejtette ki a véleményét az interneten Suzy névre hallgató leányzó.
- Vajon hogy lehet az, hogy mind a heten ugyanakkor költözünk, ráadásul ugyanoda?
- Lia, ha többször kérdezed, attól még nem tudjuk meg a választ! – mosolygott Dóri.
- Viszont jó lenne rájönni, hogy mi folyik itt. Az biztos, hogy nem véletlen. – tette közzé a véleményét Rubi, mire mindenki bólintott. Nem voltak buták, csak játszották a műkörmös, fiúbolond cicababát. Egy ideig csendesen üldögéltek, és nézték, ahogyan a muglik gondtalanul sétáltatják ebeiket, vígan cseverésznek, vagy éppen morcosan porolják le csemetéik por koptatta viseletét. Emil’ eközben talán egy cseppet szomorkás tekintettel a park közepén álló szökőkutat nézte, és összefoglalta magában a mondanivalóját.
- Én tudom, mi az oka ennek az egésznek. – szólalt meg végül, minek következtében hat szempár meredt rá kérdőn.
- És minek köszönhető? – tette fel a kérdést Bonnie és Jess egyszerre.
- Angliában háború van, szükségük van segítségre. Dumledore, egy nagy erejű varázsló, felkérte a magyar máguscsaládokat, hogy néhányan költözzenek át Londonba, hogy harcolhassanak a Sötét Nagyúr ellen.
Mindenki elkomorodott egy percre, megértették, miért nem mondott egy szülő sem indokot, mégis inkább az izgalom lett úrrá rajtuk. Új iskola, úgy tanárok, még a nyelv is nehéz lesz nekik, mivel eddig nem igazán tanultak angolul.
- Ó, most jut eszembe, mi lesz velünk, ha nem tudunk rendesen angolul? – kérdezte Suzy.
- Igazad van, nem sokat értenénk meg belőle…
- Jó ég, erre nem is gondoltam!
- Menni fog, ne aggódjatok! – nyugtatta társait Emil’, aki tudta, hogy nem lesz nehéz beleszokni egy új környezetbe, megtanulni egy új nyelven. Miután mindannyian megnyugodtak, vidámabb beszélgetésbe fogtak bele, és mielőtt még teljesen belemelegedtek volna, megérkezett a szülőgárda. Kiosztották az új iratokat, majd félrevonultak beszélgetni.
A lányok izgatottan nyitották ki az igazolványokat, majd miután megszemlélték őket tárgyalni kezdték a változásokat.
- Ez jó, Masztiáni Zsanettből Jess Mastriani lettem!
- Én Maróti Dóri voltam, most Moseley Dorothy vagyok!
- Szabó helyett Taylor, és hivatalosan is Bonnie!
- Villám Rubina, vagy Rubina Lightning… Hé! Az én keresztnevem ugyanaz!
- Szimmer Zsuzsi, pápá! Szia Suzy Shinner!
- Lánián Natália, az új nevemen pedig Natalye Vita!
- Fehér Emília volt a nevem, de már a Roxfortban van a helyem, ezért lettem Emily White…
***
Néhány nappal később már olyan közel álltak az induláshoz, hogy már a repülő ajtajában várakoztak. A pilóta ugyanis késett egy kicsit. Izgultak, hogy hogyan alakul majd az életük, de azért boldogok voltak. Mikor a gép felszállt, egy mondatuk volt a nagyvilágnak:
- Reszkess, Sirius, tényleg jövünk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
