|
Hetedik fejezet ¤ Halloweeni bonyodalmak
Cassandra 2008.06.19. 14:41
Hm, sztem izgi kis fejezet, de kíváncsi vagyok, ti mit szóltok hozzá :)) Kérek szépen véleményeket!!!! *bociszemeeek*
A Roxfortban csak úgy rohant az idő, az ember oda sem figyelt, és már itt volt a Halloween. A diákok nagy része a nagyteremben ünnepelt, de az úgynevezett „elit” Lumpsluck estélyén páváskodott. Természetesen Ella is ott volt, mert Lily őt vitte magával, pedig szegény James mennyit próbálkozott, hogy ő kísérhesse el…
Nekem nem volt kedvem ahhoz a légkörhöz, ezért kedvenc időtöltésemnek hódoltam, a Tekergőket követtem. Nem volt ezekkel minden rendben. Volt valamilyen térképük, amin nyomon követtek mindenkit. Ez nagyon nem tetszett nekem. Valamint az sem, hogy Remus elárulta a többieknek, hogy animágus vagyok.
Épp az egyik titkos átjárójuk felé tartottak, mikor kiszúrtak engem, ahogy követem őket.
– Nézd! – kiáltott fel James.
– Itt van – mondta halkabban Remus.
Óvatosan kikukucskáltam a sarkon. Sehol senkit nem láttam. Majd hirtelen egy patkánnyal találtam szemben magam. Féltem tőle - ironikus, nem? –, jó néhány méterrel hátrébb kergetett, majd megkerült és fogait csattogtatta. Erre fújtatni kezdtem rá, kivillantottam tűhegyes fogaimat, ahogy csak tudtam, és felborzoltam a bundám, hogy nagyobbnak tűnjek. A patkány először megijedt, majd gonoszan cincogott. Hátra sandítottam: egy nagy, fekete kutya morgott rám. Itt valami nem stimmelt, és akkor beugrott: ezek animágusok! Csapdába estem, és nem tudtam, mit tegyek. Ha megmozdulok, a kutya, gondolom Black azonnal elkap. Egyetlen előnyöm volt csupán, vagyis kettő: tudtam a titkukat, és sosem feltételezték volna rólam, hogy képes vagyok leleplezni magam.
Ha elég gyors vagyok, könnyedén kijátszhatom őket – mondtam magamnak, és így is történt. Visszaváltoztam emberi alakomba.
– Engem nem ijesztesz meg, Sirius – vigyorogtam gonoszan, majd futásnak eredtem.
Még elérhetem a lépcsőket, mielőtt utolér, gondoltam, és futottam, ahogy csak bírtam.
Annak a fránya lépcsőnek azonban épp máshol volt dolga, ám mint kiderült, ez nekem csak előnyt jelentett. Futás közben macskává változtam, és ugrottam, esés közben pedig azért imádkoztam, hogy én is talpra essek. Körülbelül másfél emeletet zuhanhattam. Amikor földet értem, a szívem úgy zakatolt, hogy azt hittem, kiugrik a helyéről. Fölnéztem; Sirius emberként állt a lépcső tetején, és elszántan nézett rám. Tetszett ez a játék, ismét megmutattam magam nekik.
– Kapj el, ha tudsz! – kiáltottam fel neki, amire csak szitkozódás volt a válasz.
Nevettem, majd ismét macskaként sprinteltem le a pincébe Ellához, ám a Tekergők keresztbe húzták számításomat. Amikor a pince lépcsőin robogtam lefelé, szó szerint beléjük botlottam. Fülem-farkam behúzva hátráltam.
Tudtam, hogy ebből baj lesz, és nyeltem egy nagyot.
Remus megindult felém, nem tudtam elmenekülni, felkapott a földről. Hősiesen harcoltam, karmoltam és haraptam, de nem engedett el. Elég kétségbeejtő helyzetben voltam, de valami azt súgta, nem lesz baj. Kisvártatva Ella hangja csilingelt a folyosón.
– Ti meg mit csináltok itt? Sandra!? – csodálkozott. Megmenekültem, köszönöm! Elvett Remus kezéből, amiért én hálásan doromboltam. – Ejnye, rossz kiscica voltál – dorgált meg egyik kezével játékosan, de a másikkal úgy szorított, hogy alig kaptam levegőt.
A Tekergők összenéztek. Nem tudták, mitévők legyenek, de Remus legyintett egyet.
– Neked nem a Lump-klubbon kéne lenned? – kérdezte Remus.
– Már eljöttem, fáradt vagyok.
– És Lily? – tudakolta James.
– Ő még beszélget Lumpsluckkal.
– Nem jössz velünk? Lenne egy meglepetésem – vetette be csábító mosolyát Sirius.
– Miféle meglepetés? – kapott a szón Ella.
– Ha elmondom, már nem lesz az. Na, gyere – mondta és megfogta Ella kezét, úgy húzta maga után, a lány viszont néhány méter után kibontakozott a kézfogásból.
A Félszemű Banya szobrához vezették őt.
– Dissendium – mutatott James pálcájával a szoborra. – Befelé – utasította a többieket a térképet bámulva.
– Ez mégis hova vezet? – kérdezte bizonytalanul Ella.
– Majd meglátod, gyere – nyújtotta a kezét Sirius.
– Nem megyek, amíg nem mondod meg.
– A Mézesfaláshoz vezet. Kiraboljuk, mint minden éven Halloweenkor. Na, jössz?
– Ti nem vagytok normálisak, dehogy megyek!
– Jön Frics! – szólt rájuk James.
– Ella, kérlek.
– Nem.
– Légyszi.
– Nem.
– Gyertek már, mindjárt ideér! – sürgette őket James.
Valóban, Frics megjelent a folyosón. Sirius azonban gyorsan kapcsolt, a falhoz nyomta Ellát – eltakarva ezzel a bejáratot – és szenvedélyesen megcsókolta. Ella ledermedt, váratlanul jött ez neki.
– Blöe – kommentálta az eseményeket Frics, amikor elhaladt mellettük.
Néhány másodperc múlva Sirius végre engedte levegőhöz jutni Ellát, és a gondnok után pillantott. Ella szinte automatikusan lendítette a kezét és pofon vágta Siriust.
– Eszedbe ne jusson még egyszer ezt tenni! – kiáltotta, azzal elviharzott.
Utánaszaladtam. Nyávogtam neki néhány méteren keresztül, mire megállt, felvett a földről, és nekem is lekevert egyet.
– Hogy a fenébe nem tudsz a szobánkban maradni? Nem fogod fel, milyen veszélyes ez neked? – Ezt hallgattam, amíg a hálóba nem értünk, ott pedig fogott és ledobott az ágyára, majd mérgesen bevonult a fürdőszobába.
Felpattantam és utána mentem. Mary Sue még nem ért vissza a nagyteremből.
– Fogalmad sincs arról, milyen érzés lehet nekem. Nincs életem! Egy börtönbe vagyok zárva, és nem csinálhatok semmit, amit szeretnék! Nincsenek barátaim, nem beszélhetek senkivel, el tudod te képzelni, milyen lehet ez számomra? Állandóan rémképeket látok és… – Elcsuklott a hangom. Nem tudtam tovább visszatartani a könnyeimet. Leültem a fal tövébe, és csak bőgtem. Túl sok volt ez nekem. Annyi minden halmozódott fel bennem az elmúlt hetekben, hogy nem bírtam tovább magamban tartani.
Ella meghökkenten állt velem szemben. Aztán leguggolt mellém és átölelt.
– Ne haragudj, nem tudtam – szipogta ő is.
Másnap reggel Ella ágyát óriási kupac édesség borította. Mikor felkelt, annyira megijedt, hogy felsikoltott, de aztán jót nevetett magán.
– Beszélnem kell veled – rángatta ki Lily az édességek között turkáló Ellát.
– De én még…
– Jaj, gyere már!
Lily behúzta Ellát a fürdőbe és magára zárta az ajtót. Kint ragadtam, de az ajtóra tapasztottam a fülem. Még szerencse, hogy macskaként jobban hallok.
– Mit akarsz?! – Igen, ez a reggeli hiszti.
– Tegnap kicsit tovább maradtam Lumpslucknál, mint terveztem, és visszafele együtt jöttem a fiúkkal.
– És? – kérdezte unottan.
– Nem vették észre, hogy mögöttük jövök, és hallottam, mit beszéltek.
– Na, mit? – kérdezte ásítva.
– Sirius könyörgött a többieknek, hogy hadd hozzon fel neked egy adagot, erre James szó szerint azt mondta: „Mi van, Tapmancs, csak nem szerelmes vagy?” – mondta a fiú röhögő hangját utánozva. – Erre Sirius megtorpant és annyit mondott, hogy: „Lehet.” A többiek elkezdték faggatni, de Peter közben sajnos észrevett és rámköszönt. Szóval hanyagolták a témát. Úgy tettem, mintha nem hallottam volna semmit, de a klubhelyiségben felajánlottam, hogy majd én felhozom, és az ágyad végébe borítottam a cuccokat.
Ella sokáig hallgatott.
– Szereted Siriust, nem?
– Azt hiszem – mondta egészen komolyan.
– Tudod, én régóta ismerem őt, és szerintem komolyan gondolja a dolgot. Beszélgettem Remusszal, és ő elárulta, hogy Sirius elszökött otthonról a nyáron, ezért a családja kitagadta. Rengeteget komolyodott, még ha ez nem is mindig látszik rajta. Nagyon magányos mostanában. Régebben ilyenkor már az ötödik barátnőjén is túl szokott lenni, de most csak rád vár. Ella, vedd őt komolyan, jó?
Gondolom, bólintott, mert választ nem hallottam.
– Na, gyere, menjünk reggelizni. – Gyorsan hátrálni kezdtem, mert nyílt az ajtó.
– Tegnap ugye elhívott randizni James? – kérdezte vidáman Ella.
– Igen – válaszolt Lily unottan.
– Akkor jó – nevetett.
Ella vidáman készülődött reggel, és egy szív alakú nyalókával a szájában vonult le a nagyterembe. Egyenesen a Tekergőket célozta meg. Sirius arca egészen felderült, amint meglátta. Mikor Ella odaért hozzájuk, kivette a szájából a szív alakú nyalókát, és így szólt:
– Remus, segítenél egy pillanatra asztronómiából?
A fiúknak leesett az álla. Hát nekem is. Mi lenne, ha végre leszállna róla? Ő az én kiszemeltem!
– Pe… persze – nyögte ki.
Néhány méterrel arrébb vonultak, egy szabad asztalfelülethez, ahol Ella szorgalmasan mutogatta Remusnak a kéttekercses házi dolgozatot. Amíg ő olvasott, Ella egyfolytában Siriusszal szemezett. Úgy tűnt, ennek a kontaktusnak sose lesz vége, de ekkor betoppant James. Hangosan veszekedett valakivel, akire először azt hittem, Lily, de ő nem lehetett, hiszen öt perce az asztalnál ült. Mint kiderült, James csapatkapitány lévén az egyik terelővel perlekedett, mert az nem volt hajlandó játszani, miután megfenyegették a mardekárosok. Tényleg, ma van a Griffendél első meccse, a Mardekár ellen.
– Ma van a meccs, ne csináld ezt, már nem tudok másik terelőt keríteni a helyedre!
– Én meg nem akarok a pályán kipurcanni, ne vitázz, James. Kiszállok.
– Nem szállhatsz ki! Én vagyok a csapatkapitány.
– Sok szerencsét, James – intett búcsút.
A fiú szitkozódva fordult legjobb barátaihoz:
– Most mit csináljak?
Ekkor Ellának támadt egy ötlete.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
