James Potter megmutatja...
XII. fejezet - Párbaj vagy én?

December 1-je van és esik hó. Szuper! Imádom a telet, még akkor is, ha olyan hideg van, hogy majd szétfagyunk! Egyszerűen nincs szebb évszak, mint a tél…

McGalagony nagy rémületére Siriusszal befagyasztottuk a tavat. De most mit számít pár hal és két sellő? Nekem semmit… Persze, Dumbledore jót nevetett, mikor McGalagony enyhén mérges kedvében megkérdezte tőlünk, hogy mi lesz a tó élőlényeivel… A legjobb pedig az volt, hogy még Lily sem tolt le a szerencsétlenkedésünkért. Inkább hívtak minket korcsolyázni. Lily, a kviddics és a tél után a kedvencem nem más, mint a korcsolyázás. Azaz, hogy is mondhattunk volna nemet?

Rétegesen felöltözködtünk (értsd: két nadrág, két póló meg pulóver, kabát, arany-vörös sál, sapka és kesztyű), majd mentünk is a jégre. Kicsit melegem van, de nincs kedvem megfázni, így jobb rendesen felöltözni! Na végre, ott jönnek a csajok is!

Á, Lilyt még el kell hívnom a bálra, úgy sincs még párja. Vagyis remélem, hogy nincs! Mert az a valaki megismeri közelebbről az öklömet, az biztos!

Tehát felcsusszantam a jégre, Sirius letámadta Kate-et, aki kicsit ellenkezett, de a végén otthagyta Lilyt… Nicole és Remus eltűntek, Peter gondolom, alszik. Én pedig odasiklottam Lilyhez, aki elvesztette hirtelen egyensúlyát, és majdnem elesett, de én (hát ki más?) elkaptam.
- Hopplá! Vigyázz, virágszálam, mert még kitöröd a nyakad! – mondtam, és óvatosan felsegítettem.
- Vigyázok, de amint látom, itt az őrangyalom – mosolyogva rám nézett, és ellökött. Én meg úgy a hátsómra estem, hogy kétlem, hogy fel tudok majd állni. De persze Lily sem maradt állva, mivel „véletlen” magammal rántottam.
- Így már lehet, hogy kényelmesebb lesz – mondtam, és közelebb húztam magamhoz, mire az arcomba nyomta a havat.
- Hé! – kiáltotta, mert lefogtam másik kezét, és átkaroltam annyira, hogy pár centi volt szánk közt.
- Hahó! Szerelmes párocska! Gyertek fogócskázni – szólt Sirius, mi pedig pirulva (nagy nehezen) felálltunk. Muszáj mindig a legjobb pillanatban félbeszakítania minket?! Úgyis visszakapja…
- Ki lesz a fogó? – kérdezte Lily, mikor már odaértünk a többiekhez.
- Hát ki, ha nem a griffendél fogója? – Sirius röhögött egy sort, nekem meg leesett, hogy az én vagyok.

Mindenki szétszéledt, én pedig megtámadtam első számú barátomat. Sirius csak húzta előttem a mézesmadzagot, és cukkolt, hogy „úgysem kapsz el”, mire nekiment Kate-nek, és belefejeltek a hóba. Érdekes póz volt, ahogy a kezüket és a lábukat szedegették, nehogy valamelyikük rossz helyre nyúljon… Szóval, mi röhögtünk rajtuk, ők pedig elkezdett birkózni a hóban,

Az alkalmat kihasználva, gyorsan megfogtam Remust, aki elkezdte Nicole-t kergetni, én viszont odasandítottam Lilyhez. Szegény Lilym már vacogott, így odaadtam neki a sálacskámat.
- Kösz, de mi lesz, ha most te fázol meg?
- Akkor legalább adósom leszel – közelebb siklottam, és átkaroltam derekánál.
- Mivel is?
- Hm… - gondolkodtam hangosan, és elvigyorodtam.
- James, kérlek, kímélj a perverz hajlamaidtól!
- Jó-jó – mondtam, és védekezően felemeltem mindkét kezem.
Lily nevetve elcsúszott, én meg utána siettem.
- Hova mész, szívem? – elécsúsztam, és bemutattam a „hátrafelé is tudok korcsolyázni” műsoromat.
- Be.
- Miért?
- Mert csak – Jaj, de imádom, mikor ilyen bőbeszédűen társalgunk. Annyira, de annyira izgalmas.
- Nos? – megálltam előtte, ő pedig nekem jött.
- Mert fázom. Na, gyere, menjünk be.
- Oké. A többiek már úgyis elvesztek egymásban – Lily hátrapillantott, és szemügyre vette a többieket, akik a hóból is alig látszottak ki.
- Akkor siessünk, mielőtt még ránk szállnak.
Mosolyogva átkaroltam, aztán gyorsan levetettük korcsolyánkat, és befelé igyekeztünk.
- Tudod – szólaltam meg, mert már nagyon untam a csendet - , gondolkodtam azon, amit még anno mondtál.
- Sok mindent mondtam.
- Arra gondolok, amikor a parkban beszélgettünk. Azóta nem is vettük elő ezt a témát.
- Aha. De most ne beszéljünk erről. Majd később… - mondta, én pedig kételkedve ránéztem. Ebből a „majd későbből” nem lesz semmi…
- Hát jó – kezdtem -, akkor egy másik téma: Lily Evans, eljössz velem a bálba?
Lily megállt, és kíváncsian nézett rám. Szemében boldogság és öröm egyvelege tükröződött, de apró félelem is felcsillant. Bátorítólag megszorítottam kezét, és hozzátettem:
- Ne félj.
- De nehéz dönteni. Nem tudom, hogy a szívemre, vagy az eszemre hallgassak…
- A szívedre! – feleltem gondolkozás nélkül. – Mindig arra kell hallgatnod… - várakozóan ránéztem, de a válasz nem jött. Helyette egy csapat mardekáros fordult be a kastély azon részére, ahol Lily és én beszélgettünk. Mehetnek a …
- Nicsak, Potti és a kis sárvérű mindjárt nyalakodnak – visított Bellatrix. Ezek a Blackek mindig akkor jönnek, mikor nem kellene?
Lily megragadta a kezem, és a másik irányba húzott.
- Hagyd rájuk. Ne keveredj bele ma semmibe!
Lassan megindultam vele, mikor egy zöld fénycsóvát láttam közeledni. Lilyt elkaptam, és az átok a feje mellett suhant el.
- Beijedtél, Potter? – kérdezte Malfoy, közben pedig végigmérte Lilyt.
- Nem, csak jobb dolgom is van, minthogy veletek bájcsevegjek.
Malfoy ökölbe szorította kezét, és egy újabb átkot küldött. Gyorsan varázsoltam egy pajzsot, ami sajnos túl gyengének bizonyult, így berántottam Lilyt egy szobor mögé.
- James, gyerünk már innen! – csípőre tette kezét, és fejét oldalra billentve, mérgesen nézett rám. Jaj, de utálom, mikor így néz… Valami baj lesz, már érzem – Párbaj vagy én? Válassz!