|
Hatodik fejezet ¤ Kajacsata
Cassandra 2008.06.09. 18:59
Ez az egyik kedvenc fejezetem :P A cím önmagáért beszél :D Légyszi, ha már kedvencnek jelölitek, írjatok vélemééééényt! *bociszemeeek*
Beköszöntött az október, ez pedig két dolgot jelentett. Egy: beindult a kviddicsszezon, és kettő: helyzetjelentést kellett tennem.
Ella és Lily nagy elbeszélgetésük óta teljesen összenőttek. Nem ér, mellőzve éreztem magam! Lily lábadozott, Ella meg egyfolytában áradozott, hiszen segítségéért cserébe Sirius elhívta őt a közelgő roxmortsi hétvége alkalmából egy vajsörre. Igen, Sirius látványosan nyomult rá. James se adta még fel, továbbra is ötpercenként megkérdezte Lilytől, akar-e randizni vele. A srác hiába komolyodott meg, ő nem adta be a derekát. Az a furcsa érzésem van támadt, hogy itt lassan már mindenki szerelmes lesz.
Úgy döntöttem, a Remus előli bujkálás egy sokkal hatékonyabb módját választom: a megfigyelést. Így legalább nem kellett attól tartanom, hogy elkap, és mégis a közelében lehettem és láthattam. Naphosszat járkáltam utánuk, de nem találtam semmi érdekeset néhány új, titkos átjárón kívül.
Anyáék még mindig nem válaszoltak egyetlen levélre sem. Csak remélni tudtam, hogy nincs baj; rossz előérzetem volt.
Végre eljött az első Roxmortsos hétvége. Reggel mindenki izgatottan ébredt. A diákok gyorsan megreggeliztek, visszarohantak a klubhelyiségekben felejtett igazolásokért, majd nagy sokára összegyűltek a kastély előtt. Frics összeszámolt mindenkit, és elindultunk.
A falu kb. félórányira lehetett a kastélytól. Lily körbevezetett minket Roxmortson. Megnéztük Zonkó Csodabazárát, ahol a lányok hülyeségeket vásároltak, majd benéztünk a Mézesfalásba, ahol egy rakat édességet vettek.
Igazi felvidító, barátnős program volt ez számukra. Rengeteget nevettek, viccelődtek. Épp valami helyet kerestek, ahova beülhettek, mikor a Tekergőkbe botlottunk. Vagy ők találtak ránk már megint? Mindenesetre eljött a várva-várt „randi” ideje. És Remus nem volt velük. Majdnem elsírtam magam.
– Akkor meghívhatlak egy vajsörre? – lépett elő Sirius.
– De csak ha Lily is jöhet – pislogott James felé.
Lily, James és Sirius egyaránt meglepett arcot vágtak. Ella gonoszan vigyorgott.
A kis csapat a Szárnyas Vadkan nevezetű kocsmába ment. Amíg Sirius rendelt két vajsört, James egy szabad asztalt keresett. Mire helyet foglaltak, Sirius visszaért az italokkal. Az egyik vajsört Ella felé nyújtotta, aki elfogadta azt, és miután koccintottak, belekortyolt az italba.
– Megyek, én is rendelek valamit – mondta James, azzal távozott.
– Szerintem jobb, ha utána mész, mielőtt Lángnyelv Whiskyt hoz neked – tanácsolta Sirius Lilynek.
A lány elgondolkozott egy pillanatra, majd felpattant.
– James!
Ella és Sirius kettesben maradtak.
– Tényleg, még meg sem köszöntem – fogott bele Sirius.
– Micsodát? – nézett meglepetten Ella.
– Hogy segítettél. Köszönöm.
– Szívesen máskor is – mosolygott.
Kortyoltak egyet-egyet az italukból, majd Sirius közelebb hajolt Ellához. Kezével megsimította az arcát. Nyilvánvaló volt, mire készül.
– Sirius, mit csinálsz? – kérdezte zavartan.
– Meg akarlak csókolni – súgta.
Egy percre összekapcsolódott tekintetük, ajkaik vészesen közeledtek egymáshoz. Romantikus pillanat volt.
– Megyek, megnézem, mit rendelt Lily – pattant fel Ella.
Ez megbolondult! Siriusnak olyan képe volt, mint aki citromba harapott. Első döbbenete után dühösen rácsapott az asztalra, és kiviharzott. Szegény… Mire a többiek visszaértek, már hűlt helye volt.
– Hova lett Sirius? – nézett Ellára James.
– Nem tudom – vonta meg a vállát.
– Jobb lenne, ha mi is mennénk – szólalt meg Lily.
Ella mélabúsan bólintott. Most még csodálkozik? Mégis mire számított?
Lily gyorsan lerázta Jamest, majd elindultak vissza a kastélyba. Mikor hallótávolságon kívül kerültek, Lily megtorpant:
– Ezt mégis miért csináltad?
– Mit? – értetlenkedett.
– Miért kellett engem is odahívni Jamesszel?
– Hogy lásd, a boldogság itt van előtted, ragadd meg! El kell felejtened végre Perselust! Te is tudod, hogy szereted Jamest.
Lily elfordult, nem mert Ella szemébe nézni, tudta, hogy igaza volt. Innentől kezdve némán baktattak fel a kastélyba.
Hihetetlen, hogy Ella mások boldogságát mindig előrébb tartja a magáénál. Mint egy igazi angyal; én is sokat köszönhetek neki.
A nagyteremben vacsorához készülődtek. A lányok a Tekergőkkel átlósan foglaltak helyet. A fiúk szemmel láthatóan meg voltak sértődve, Sirius ide se nézett. Ella megköszörülte a torkát.
– Sirius, megdobnál egy zsömlével? – kérdezte jó hangosan.
Sirius felpillantott, kérdőn felhúzta egyik szemöldökét, és Ellához vágta a zsömlét. Ez jó volt, ha-ha. Ella szája tátva maradt a nemes gesztustól, majd megrázta magát, és fejbe dobta Siriust. Erre ő az előtte lévő kolbászt kapta fel, és Ella nyakát célozta meg.
– Pfuj! – kiáltott, és a Lily tányérjában lévő rizsbe markolt, amivel nem csak Siriust, de Jamest is eltalálta.
– Hé! – kiáltott fel az eddig csak röhögő James, és megdobta Lilyt.
– Potter! – Ő is visszadobott, de áldozata behúzta a nyakát, és a kaja a szomszédos asztalnál ülő hollóhátasokat találta el.
Az ott ülők is visszadobáltak. Azt hiszem, nagyjából itt szabadult el a pokol. Mindenfelé pirítósok, sült krumplik és kolbászok repkedtek. De láttam olyat is, hogy valaki egy pohár töklevet öntött a másikra. Volt, aki csak poénból szállt be a kajacsatába, de a legtöbben csupán az őket ért találatot adták vissza.
Néhány másodperc múlva McGalagony vetett véget a parádénak. Miután kiordította magát, feltette a lényeges kérdést:
– Ki kezdte? – Olyan vékonyra préselte ajkait, hogy az már nekem fájt.
Ella és Sirius egymásra mutattak, a többiek felváltva rájuk.
– Miss Watson?! – csodálkozott. – Mr. Black. – Rajta már nem. – Büntetőmunkát kapnak. Két hétig maguknak kell mosogatni a Griffendél után, minden este! – Uh, kemény. – Kérem a pálcájukat – nyújtotta a kezét szigorúan. – Frics úr elkíséri önöket – intett az ajtó felé.
Ella és Sirius szégyenkezve ballagtak ki a nagyteremből, én pedig követtem őket. Frics már az ajtóban várta őket.
– Úgy kell nektek – károgott a gondnok, miközben levitte őket az alagsorba.
Egy gyümölcsös tálat ábrázoló festményen megcsiklandozott egy körtét, majd betessékelte őket.
– Két óra múlva visszajövök, addig csillogjanak azok a tányérok! – Azzal becsapta maga mögött az ajtót.
Ella duzzogva állt neki a mosogatásnak, egy szót sem szólt Siriushoz. A fiú lassan mögé sétált és elkezdte leszemelgetni a maradékot Ella hajából és ruhájából.
– Hagyj békén – mondta sértődötten.
– Most baj, hogy leszedem rólad a kaját? – kérdezte felháborodottan.
– Az a baj, hogy miattad kell mosogatni ezt az undormányt – emelt fel egy zsírtól csöpögő tányért.
– Te dobtad vissza, és különben is, ha megengedted volna, hogy megcsókoljalak, nem jutottunk volna el ide – érvelt Sirius.
– Miért?
– Mit miért?
– Miért akartál megcsókolni? – Sirius meghökkent.
– Mert kedvellek – lépett közelebb.
– Én kedvelem Petert, mégsem akarok smárolni vele.
– És mert szép és kedves vagy. – Már egész közel álltak egymáshoz.
– Igen? – kérdezte huncutul.
– Igen – felelte és Ellához hajolt, de ő gyorsabb volt nála. Egyik kezét Sirius szájára tapasztotta, és egy puszit nyomott az arcára, majd mosolyogva visszafordult az edényekhez. Szívtiprója csatlakozott hozzá, hasonló arckifejezéssel. Úgy tűnt, belement a játékba.
Körülbelül három óra múlva végeztek, és felbattyogtak McGalagony szobájába a pálcáikért. Mint másnap megtudtam, a kajacsata többi résztvevőjének a nagytermet kellett feltakarítania, és fejenként öt pont veszteséget okoztak házaiknak.
A következő két hét valahogy így telt: Ella és Sirius minden vacsora után leadták a pálcájukat, lementek a konyhába és keményen dolgoztak. Ám miután Sirius rádumált egy házimanót, hogy segítsen nekik, hasznosabb dolgokkal ütötték el az időt, mint a mosogatás. Etették egymást, kardoztak az evőeszközökkel, vagy ha mégis dolgoztak, egymás kezét fogdosták.
A büntetőmunka utolsó napján fogócskáztak a konyhában, a vesztesnek pedig tíz percig egyedül kellett mosogatnia. Miután készen lettek, leültek a fal tövébe, és egymásra dőlve elaludtak. McGalagony nyilván azt hihette, ellógtak vagy vízbe fulladtak, mert maga jött le ellenőrizni, hol vannak már. Amint meglátta őket, szólásra nyitotta a száját, de inkább csendben elmosolyodott, és átnyújtotta az egyik házimanónak a pálcáikat.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
