|
Ötödik fejezet ¤ Titkok
Cassandra 2008.06.09. 18:49
Még mindig átkötő fejezet, na de majd a következő... XD
Azért ne ijedjetek meg nagyon attól, ami kiderül :P
Kellemes olvasást kívánok és kérek szépen véleményeket!!! *bociszemeeek*
– Potter, szállj le rólam, eszem ágában sincs randizni veled!
– De…
– Nincs de!
Már legalább ezerszer hallottam ezt a „párbeszédet” az elmúlt hetekben. Lily és James vagy összevesztek, vagy beszélő viszonyban voltak, amióta prefektusokként folyton együtt lógtak. Az elég nyilvánvaló volt, hogy James akar valamit Lilytől, de az, hogy erről Lily is így vélekedett, az csak egy szép őszi délután esett le nekem. Épp a márványlépcső tetején álltunk, mikor a Tekergők megjelentek a nagyterem ajtajában. Ella szemei természetesen rátapadtak Siriusra, amíg a fiúk kimentek a parkba. Sajnos Remus nem volt velük. Mostanában ritkán láttam, hiányzott már…
– Egy isten – suttogta ájuldozva Ella.
Nem láttam még így oda pasiért. Ella annyira el volt foglalva lovagjával, hogy észre sem vette, Lily szemei annak legjobb barátjára tapadtak. Aha, tehát neki is tetszik!
– Fel kell mennem a könyvtárba – mondta Lily.
– Jó. Én kimegyek a parkba – válaszolta Ella.
Amint kiértünk a parkba, a Tiltott Rengeteg felé indultam, Ella pedig a nyomomban loholt, mivel a Tekergők eltűntek a láthatáron. Mikor biztonságos távolba értünk, átváltoztam.
– Mi újság Siriusszal? – kérdeztem.
– Oh – pirult el. – Hát alakul a dolog, de nem rajtam múlik…
– De, ez csak rajtad múlik – helyesbítettem. Kettejük közül mégis ki játszik a másikkal?
– De nem, mert nem.
– Oké – hagytam rá a témát. – Te tudod. Képzeld, Lilynek tetszik James.
– Miről maradtam le? – kérdezte.
– Gondoltam, hogy nem vetted észre, annyira bámultad Siriust. – Ella értetlen arcát látva hozzátettem: – Végig Jamest nézte, amíg kijöttek.
– De akkor miért mond neki mindig nemet, ha randira hívja?
– Nem tudom. Kérdezd meg tőle.
– Tudod, hogy Lily nem beszél az érzéseiről – magyarázta.
– Talán ha te is beszélnél neki erről, akkor ő is megnyílna – tanácsoltam.
– Lehet. És Remusszal mi van? Nem láttalak mostanában a közelében – váltott témát.
Hirtelen ledermedtem. Nem tudtam, mit mondjak. Eddig még nem említettem neki a gyengélkedős balesetet. Viszont hazudni se akartam. Sóhajtottam egy nagyot, és homlokomat az egyik fához nyomtam.
– Lebuktam – mondtam alig hallhatóan.
– Hogy mi?! – kiáltotta.
– Álmomban változtam vissza, nem tehetek róla. De sötét volt, nem láthatott meg, mire odaért, már visszaváltoztam. Most meg messzire elkerülöm.
– Ezt nem hiszem el! – Teljesen kiborult. Fel-alá járkált előttem. – És mégis hogy képzelted, hogy nem szóltál róla?
– Miért, mit tettél volna?
– Kitöröltem volna a memóriáját!
– Tudtam, hogy ki fogsz borulni.
– Még szép, a helyemben te…
– Jön Sirius! – vágtam közbe.
Visszaváltoztam és gyorsan befutottam az erdőbe.
– Te meg kivel kiabáltál? – kérdezte. Na most ki is buktat le engem?
– Mindig megtalálsz? – kérdezett vissza.
– Nem fogsz válaszolni?
– És te? – vigyorgott.
Elnevették magukat. Siriusnak furcsa, már-már ugatásszerű nevetése volt. Hm, nekem Ella mindig azt mondja, nevetés közben is nyávogok. Ezek szerint, ha Sirius animágus lenne, kutya lenne. Nem szeretnék a közelébe kerülni.
– Arra gondoltam, mi lenne, ha segítenél nekem bájitaltanból? Lumpsluck büntiházit adott.
– Talán nem kellett volna szerelmi bájitalt keverni a töklevébe, és akkor nem énekelt volna szerelmes dalokat McGalagonynak – nevetett. – Egyébként miért nem Lilyt kéred meg? Ő jobb nálam.
– Lilyt kérjem meg? – nézett rá komolyan.
– Nem – vágta rá gyorsan. – És mit kapok cserébe?
– Mit szeretnél? – nézett rá sejtelmesen.
– Még nem tudom. Egyelőre vacsorázni szeretnék, mert éhes vagyok.
– Elkísérlek – ajánlotta fel.
Azzal elsétáltak. Én leültem, és csendben gondolkoztam. Lehet, hogy ez komolyabb, mint gondoltam, mármint a lebukás. Őszintén szólva fogalmam sem volt a következményekről. Aggódtam.
Léptek zaja ütötte meg a fülemet. Valaki az erdő közepe felé igyekezett. Kíváncsi voltam rá, utánaeredtem. Miután sikerült utolérnem, rájöttem, Piton volt az. Vajon hova igyekezett Pipogyusz barátunk? Rendületlenül gyalogolt befelé, amíg egy tisztásra nem ért. Ott nekidőlt egy fának és várt. Hosszú percek teltek el, már épp azon voltam, hogy visszamegyek, amikor ismerős hang ütötte meg a fülemet.
– Perselus! – lépett közelebb a lány, és egy csókot lehelt a fiú ajkára.
Azt hittem, káprázik a szemem. Pislogtam néhányat, de az előttem állók változatlanul ugyanazok voltak.
– Késtél. Mindig elkésel – mondta Piton.
– Ne haragudj – súgta Lily, és a mardekáros nyakába borult. – Csak James, vagyis Potter…
Elengedték egymást, és elhallgattak. A csendet végül Piton törte meg.
– Szereted őt igaz?
– Perselus, én…
– Ne mondj semmit. – Szemében könnycseppek csillogtak.
– De én…
– Menj. – Lily hitetlenkedve nézett rá. – Menj már! – kiáltott rá és meglökte.
Lily hátratántorodott, szája vészesen lefelé görbült. Futni kezdett, vissza a kastély felé. Utánaeredtem. Mit sem törődve azzal, ki láthatja meg így, befutott az első lányvécébe. Ott magára zárta az ajtót és szabad utat engedett könnyeinek. Keservesen sírt, kezével többször is ráütött az ajtóra.
Annyira megsajnáltam. Milyen nehéz teher lehetett ez neki? Senkivel nem oszthatta meg… Nem értettem, ugyan mit akartak egymástól? Egyáltalán nem illenek össze. Egy kretén és egy aranyos lány… nem, soha. Talán jobb is így, de akkor is rettenetes volt hallani, mennyire szenved miatta.
Otthagytam a vécében, és felsiettem a klubhelyiségbe, de a Dáma ezúttal nem akart beengedni. Hiába nyávogtam neki, hiába dörgölőztem, vagy kaparásztam a keretét, semmi nem használt, nem jutottam beljebb. Bosszankodva ültem a hideg kövön. Hogy fogok én így szólni Ellának, hogy baj van? Egészen addig ücsörögtem, amíg Lily meg nem jelent.
– Mandragóra – mondta alig hallhatóan a jelszót.
Arca mérhetetlen szomorúságot és csalódottságot tükrözött.
– Nem hallottam, megismételnéd? – nyavalygott a Kövér Dáma.
– Mandragóra! – kiáltott rá.
A Dáma méltatlankodva engedett be minket. Elsiettem Lily lába mellett. A klubhelyiségben hahotázás fogadott minket.
– … és akkor Pipogyusz nadrágja kettészakadt! – ordította nevetve James.
Úgy tűnt, épp a néhány nappal ezelőtt történt „tintávalnyakonöntős” esetet mesélte.
Ella és Sirius minden bizonnyal a házidolgozaton ügyködött, a többi Tekergő pedig köréjük csoportosult. Lilyre pillantottam. Arca elsötétült, és megindult feléjük.
– Hagyjátok abba, miért nem bírtok leszállni róla?
Most már értettem, miért védte eddig is.
– Eljössz velem randizni, Evans? – tette fel ismételten a kérdést James.
– NEM! – kiáltott rá, és felrohant a hálónkba.
Ella azonnal felpattant, de útját álltam. Nyávogtam neki, ahogy csak tudtam, és karmolásztam a lábszárát.
– Sandra! – szólt rám, de nem hagytam abba.
A portré felé hátráltam miközben tovább nyávogtam. Végre megértette. Felkapott és elhagytuk a klubhelyiséget.
A Kövér Dáma még mindig sérelmeiről panaszkodott. Ella bevitt az első falikárpit mögé, ahol átváltoztam.
– Mi ilyen sürgős? – nézett rám rosszallóan.
– Lily.
– Mi történt vele?
– Ők… ők jártak Pitonnal. – Ella álla a padlón koppant. – A Tiltott Rengetegben találkozgattak, láttam, ahogy smároltak, és Piton dobta Lilyt, mert rájött, hogy Jamest szereti.
– Pipogyusz szereti Jamest? – Azt hittem, mindjárt elájul.
– Nem, te idióta! Lily szereti Jamest!
– Aha. – Ella mintha nem ebben a világban lett volna.
– Hahó, itt vagy még? Lilynek szüksége van rád, menj, beszélj vele! - Visszaváltoztam, Ella ismét ölbe vett, és visszarohantunk a hálónkba.
Lily az ágyán feküdt összegömbölyödve. A párnáját szorongatta és sírt. Sue felette állt, és kérdezgette, mi a baja. Ella leült Lily mellé, felültette és átölelte.
– Menj ki, kérlek – mondta Sue-nak, aki megrántotta a vállát és távozott. – Sírd ki magad – mondta, közben barátnője vörös haját simogatta. – Felejtsd el őt, Piton nem érdemel meg téged.
Lily felkapta a fejét.
– Te tudtad?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
