|
Harmadik fejezet ¤ James vs. Sirius II
Cassandra 2008.06.09. 18:31
Ééééééééés megtudjuk ki a győztes! XD Légyszi írjátok meg, hogy tetszett-e! Köszcsi :)
A vonat szép lassan befutott a pályaudvarra, és mi leszálltunk a hűvös éjszakába. Nem tudtunk, hogy merre kell mennünk, mert Lilynek más dolga volt, és nem tarthatott velünk. Így csak sodródtunk a tömeggel, mígnem ismerősökbe botlottunk. A trió nem volt más, mint Sirius, James és, ööö, a harmadik nevét elfelejtettem. Ciki. Remus sajnos nem volt velük, lévén ő is prefektus, akárcsak Lily. James és Sirius rögtön közrefogták Ellát.
Egy ösvényhez sétáltunk, amin fiákerek várakoztak a diákokra. Kirázott a hideg. A fiákerek előtt félelmetes lények voltak befogva. Furcsamód úgy tűnt, a többiek nem látják őket, és nevetve beszélgettek mellettük. Velük ellentétben én képtelen voltam levenni róluk a szemem. Valahogy a halál előérzetét keltették bennem. Jól ismertem már ezt az érzést, és köszönöm, nem kértem belőle.
A fiúk készségesen felsegítették Ellát, persze ez elég átlátszó indok volt arra, hogy megfogják a kezét. Az út, amíg elértük a kastélyt, borzasztó volt. Számomra kész megváltásnak tűnt, amikor magunk mögött hagytuk azokat az állatokat.
Már csak arra eszméltem fel, hogy a nagyterem vidám, zsibongó közegébe értünk. James és Sirius természetesen most is úgy helyezkedtek el, hogy Ella közöttük üljön. Már meg sem lepődtem.
McGalagony hiába kocogtatta meg többször is a poharát, a Griffendél asztalánál nem akart megszűnni a sutyorgás. Megbújtam Ella lábánál az asztal alatt, és ott fogyasztottam el a jobbnál-jobb falatokat, miközben a róla terjengő pletykákat hallgattam. Igazán vicces volt. Mindenki azt taglalta, vajon ki lehet ő. A hiszékenyebbek szerint a fiúk rég elfeledett rokona. Voltak, akik helyesen tippeltek: egy új osztálytárs, de voltak olyanok is, akik szerint, khm, nos túl jó „barát”.
A vacsora végeztével az újdonsült trió még mindig úgy össze volt ragadva, hogy képtelenség lett volna szétválasztani őket. Amikor felértünk a klubhelyiségbe, mindketten meghajoltak, és előreengedték Ellát. Ahogy elnéztem, a lányok álla leesett és szinte sárgák voltak az irigységtől. Kivéve egyiküket: Lily feje paprikapiros volt a dühtől.
– Elnézést, de Ellának most mennie kell. Jó éjszakát! – mondta ingerülten, és elrángatta a lányt.
Nem siettem utánuk, nem voltam kíváncsi a fejmosásra. Inkább letelepedtem egy kényelmes karosszékbe a kandalló előtt, ahol aztán el is nyomott az álom.
Másnap reggel nagy sürgésforgásra ébredtem. Mindenfelé álmos vagy kipihent diákok igyekeztek kifelé a klubhelyiségből. Felálltam, majd nyújtózkodtam és ásítottam egyet.
– Sandra – szólt Ella, oldalán Lilyvel.
A szemem káprázott kora reggel, vagy Ella szoknyája tényleg tíz centivel rövidebbnek tűnt, mint a Lilyé? A magas sarkú bokacsizmán és a sminken már meg sem lepődtem, de ez… A haját pedig szögegyenesre varázsolta. Hm, ezt a bűbájt nekem is el kell tanulnom tőle, gondoltam.
Amíg leértünk a nagyterembe, mindenki megbámulta. A pasik ismeretlenül is ráköszöntek, fütyültek és megfordultak utána. Ellentétben velük, minden nőnemű egyed gyilkos tekintettel nézett rá.
– Már most utálom ezt a csajt – hallottam néhányukat, amint összesúgtak a háta mögött.
Amint elértük a Griffendél asztalát, a kvartett szinte egy emberként kapta fel a fejét. Sirius kiejtette a kanalat a kezéből, James pedig elfejtette bezárni a száját. Ezt Lily is észrevette, és jó messzire terelte tőlük Ellát.
Reggeli után McGalagony kiosztotta az órarendeket, és ezzel egy időben pedig félrehívta Ellát.
– Miss Watson, remélem, felkészült a nyáron, mert minden új órája elején le fogják vizsgáztatni a tanárok. – Ella meglepődött, de bólintott.
McGalagony szúrós szemeket vetett a szoknyájára, de nem szólt semmit. Ella erre bűnbánóan lesütötte szemeit.
Kilenc órakor az első óra átváltoztatástan volt. Ellát épp Lily legyezgette egy könyvvel, hogy nyugodjon meg, minden rendben lesz, eleget tanult, menni fog simán. Vagy valami ilyesmi, nem tudom, épp Remust bámultam.
– Biztos?
– Biztos.
– Miss Watson – szólalt meg McGalagony. – Kérem, fáradjon ki. – Ismét a szoknyája hosszát fixírozta.
Valószínűleg dühíthette a dolog, mert nehéz kérdésekkel indította a vizsgáztatást. Ella előbb közömbös arccal, majd kaján vigyorral válaszolgatott. A professzorasszonyt láthatóan bosszantotta, hogy Ella mindent tud. Ezek szerint neki nem szóltak, hogy ez a kedvenc tantárgya, és szinte kívülről fújja az összes könyvet. Elmesélte hát a teknős és az ékszerdoboz viszonyát, mesélt Galileiről, és ismertette az eltüntető bűbájt is, ami nem is tananyag, de McGalagony ki akart fogni rajta. Hát nem sikerült neki.
A vizsga gyakorlati részén minden átváltoztatást tökéletesen végrehajtott. A faágból penna, a bogárból gomb, a sündisznóból tűpárna, belőlem serleg lett. Mi?! Belőlem serleg lett? Na, ezért még megfizet! A teremben talán még soha nem volt ilyen csend és feszült figyelem. Miután a gyufából tű, a nyúlból papucs, a sárkányfogból gumicukor és a görényből csat lett, kedvenc professzorunk felsóhajtott.
– Kiváló, leülhet Miss Watson.
– Köszönöm, tanárnő – vigyorgott.
Innentől kezdve egész nap nem hervadt le a mosoly az arcáról. Lily csak hebegett-habogott, míg többen hangosan gratuláltak – a két fiú, ki más -, elismerő pillantásokat vetettek rá, vagy irigykedtek.
Ezután bájitaltan következett, a kettes számú kedvenc tantárgy. A pincébe nem mehettem le, mert néhány undok mardekáros valami bűzölgő zöld ragaccsal dobált meg, ezért felsiettem a klubhelyiségbe. Csodás módon a Kövér Dáma beengedett. Miután megbizonyosodtam róla, hogy egyedül vagyok, átváltoztam. Lezuhanyoztam, pótoltam az elmaradt fogmosást, és Ella cuccai közül kitúrtam az enyéimet. Egészen felfrissültem.
Éppen szórakozottan olvasgattam Ella ágyán, mikor a háló ajtaja kivágódott, én pedig gyorsan visszaváltoztam.
– Ezt nem hiszem el, hogy csináltad? – ámuldozott Lily.
– Mit?
– Hogy ismertél fel minden bájitalt? Olyan is volt közte, amit még csak nem is tanultunk.
– Én ezt már tanultam, és egyébként is elrontottam kettőt, szóval…
– De így is kiválót kaptál!
Ella megrántotta a vállát.
– Milyen órád lesz ebéd után? – váltott témát Ella.
– Számmisztika és jóslástan. Neked?
– Dupla legendás lények gondozása a mardekárosokkal – kukkantott bele az órarendjébe, majd kotorászni kezdett a megfelelő könyv után. – Na, én meg is volnék. Jössz ebédelni?
– Egy pillanat. Nem láttad a jóslástan könyvemet? Sehol sem találom.
– Miau – szóltam, mire Ella odakapta a fejét, és meglátta a Lily által keresett könyvet előttem.
– Oh, bocsi. Belenéztem, mert érdekesnek tűnt. Tessék – nyújtotta át a könyvet, majd visszafordulva hozzám a fejét rázta és elhúzta mutatóujját a torka előtt. Még neki áll feljebb? Nem tudom, ki változott serleggé kettőnk közül!
– Semmi gond. Akkor menjünk enni, mindjárt éhen halok.
Örültem, hogy Ellának a szabadban lesz órája, amúgy is azt terveztem, hogy a délutánt kint töltöm. Nagyon meleg volt odakint. A diákok a Tiltott Erdő vagy mi, na, Rengeteg előtt gyülekeztek. Többen is levették a talárjukat. Így tett Ella is, ezzel tucatnyi tekintetet magára vonva.
Mikor a tanár kihívta Ellát, ő persze teljesen véletlenül elejtette a pálcáját, majd lehajolt érte.
– A szádat azért csukd be, Black! – kurjantotta egy mardekáros.
Ella hátranézett, és kacéran kacsintott egyet. Nem hiszem el, hogy ez neki mindig bejön. Miután várakozáson felülit ért el, a két óra közti szünetben – mivel Lily sehol nem volt – a duó ismét rácuppant.
– Ügyes voltál, szivi – mondta James, és egyik kezével átkarolta Ellát.
Ő erre megfogta a fiú kezét, de úgy, mintha valami koszos rongy lett volna, ellökte, és azt felelte:
– Engem te ne szivizz! – És elindult.
– Most mi a baj? – tette szét a kezét.
– Nem szeretem a szemüvegeseket. – Ekkora lepattintást, ha-ha!
A hallgatóság szinte felhördült.
– A pálcámba dőlök menten – hallottam valakit a háttérben.
Ella mit sem törődve velük, folytatta útját egy közelben álló fa felé.
– Eddig még senki se mert így beszólni Jamesnek.
Ella az ijedtségtől összerezzent. A kiszemelt fa mögül ugyanis Sirius lépett elő. Ella megrántotta a vállát.
– Talán zavar?
– Fogós kérdés – vetette be csábító mosolyát. – Tulajdonképpen annyira azért nem.
– Ennyire ne bízd el magad – mosolygott ördögien.
– Van kedved sétálni?
– Becsengettek. – Ez igaz is volt. – Sétáljunk vissza. – Azzal elindult visszafele.
– Én egy kicsit hosszabb sétára gondoltam – próbálkozott Sirius.
– Este elkísérhetsz a könyvtárba, ha gondolod – pillantott rá.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
