|
Második fejezet ¤ A vonatút, avagy James vs. Sirius I
Cassandra 2008.06.09. 18:28
Ella, na és persze Sandra útja a Roxfort Expresszel, ahol találkoznak a Tekergőkkel. Röviden ennyi. Jó olvasást, véleményt kérek szépeeen *bociszemeeek*
Az augusztus olyan hamar elrepült, hogy szinte észre sem vettük. A nyár hátralévő részében Ella a vizsgákra készült, amiben sokat segített neki Lily: mindent megtudtunk a tanárok különböző rigolyáiról.
Most, hogy alaposabban megismerték egymást, Ella és Lily nagyon jó barátok lettek. Én pedig arra jöttem rá, hogy bár Lily nem egy szépségkirálynő, de az egyik legjobb ember, akit valaha ismertem, persze csak Ella után.
Ahogy McGalagony ígérte, a roxfortos levelek két hét múlva meg is érkeztek, és mi felkerekedtünk, hogy meglátogassuk az Abszol utat. Kicsi koromban azt hiszem, már jártam itt, de nem vagyok benne biztos. Mindenesetre jó érzés volt elvegyülni az embertömegben. Már minden szükséges felszerelést beszereztünk, megvarrattuk Ella talárját. Legvégére a könyveket hagytuk. Már órák óta bóklásztunk a Czikornyai és Patzában, mikor Ella felkiáltott.
– Sandra, ezt nézd!
– Mi az?
– Ezt kapod tőlem karácsonyra: Az animágiáról kezdőknek – vihogta.
– Pf. Ha-ha. Nagyon vicces. Akkor te meg… ezt! Az átváltoztatástanról kezdőknek – vágtam vissza.
– Igen?
– Igen!
– Na megállj, mindjárt olyan faliórát csinálok belőled, hogy azt megemlegeted!
Kiöltöttem rá a nyelvem, mire ő előkapta a pálcáját, és elkezdett szaladni utánam.
– Na de kérem, hölgyeim! – szólt ránk az eladó.
– Elnézést – vetette oda Ella, miközben kirohantunk az utcára.
– Állj! – kiáltottam. – Van itt egy kis bökkenő – állapítottam meg nagy bölcsen.
– Mi?
– Nem változtathatsz faliórává, mert… - Na ebből mégis hogy vágom ki magam?
– Mert?
– Mert… kvibli vagy! – mondtam, és nevetve oldalba böktem. Pontosabban majdnem megfulladtam a röhögéstől Ella arcát látva.
– Teee… falióra! – kiáltotta dühösen.
– Kvibli!
– Falióra!
– Kvibli! – És így tovább. Ez ment még elalváskor is.
– Jó éjszakát, falióra.
– Neked is, kviblikém.
– Ja, és falióra? Mondd már meg, légyszi, mennyi is az idő! – kuncogta a párnájába.
– Vegyek neked egy mugli órát, hogy magad is meg tudd állapítani? – vágtam vissza.
– Légyszi.
– Rendben, akkor majd holnap. Na, jóéjt.
Másnap reggel anya ébresztett minket. Mivel ez valamivel 9 után történt meg, így igencsak sietünk kellett, hogy időben odaérjünk a King’s Crossra. A szüleink még otthon elbúcsúztak tőlünk. Nem szívesen mentek nyilvános helyekre.
– Jók legyetek – ölelt meg minket apa.
– Vigyázz magadra, kicsim – szorított magához anya is, és én is erősen magamhoz szorítottam. Olyan furcsa érezésem volt. Mintha most látnám őket utoljára. Már megint ezek a rossz előéreztek…
Háromnegyed tizenegykor már a peronon ácsorogtunk. Vagyis Ella ácsorgott, engem pedig a kezében tartott.
– Ella! – kiáltotta egy ismerős hang.
– Lily! – ugrottak egymás nyakába. Ezek mindjárt összenyomnak, jaj. Nyávogtam egyet, hogy jelezzem, én is itt vagyok.
– Bocsi, Sandra – simogatott meg Lily. Na persze, nem is őt lapították ki. – Gyere, foglaltam, neked helyet – mosolygott Ellára.
– Köszi. – A harmadik kocsihoz mentünk.
– Segítsek? – ajánlkozott fel Lily, Ella óriási csomagjait látva.
– Oh, nem kell, köszi – mosolygott.
Pálcájával pöccintett egyet, mire a csomagok felemelkedtek, és szép sorjában felszálltak a vonatra. A kupéban, ahova Lily helyet foglalt nekünk, már két lány ücsörgött.
– Ella, bemutatom neked Maryt – mutatott egy szőke, kissé duci lány felé. – Ő pedig Susan – a barna hajú lány mosolyogva intett. – Mary Sue, ő itt Elladora. Most érkezett a Roxfortba, és az osztálytársunk lesz.
Kellemes előérzetem volt az úttal kapcsolatban. A lányok mindenféléről kérdezgették Ellát, aki erre persze megint mindent elmesélt.
– Úgy izgulok – vallotta be elcsukló hangon.
– Nyugi, jó lesz – veregette meg a vállát Lily.
– Huh, oké – sóhajtott nagyot. – Na, mikor mutatsz be a fiúknak? – kérdezte vidáman.
A kérdés, ki tudja miért, lesokkolta a többieket. Mary, a szőke lány fintorogva kezdte méregetni Ellát. Hát igen. Az irigység. Ellára sokan irigykedtek. Valóban gyönyörű volt. Hosszú, barna haja most egy laza kontyba volt fogva. Tengerkék szemeit, mint mindig, most is szépen kifestette. Imádta sminkelni magát. Biztos azt akarta, hogy jó napja legyen, mert a kedvenc ruháit vette fel. Egy fekete csipkés top, egy barna, kötött boleró, amit mellékesen én készítettem neki a szülinapjára, farmer és barna csizma volt rajta. Ella nyígott – szó szerint – még pár percig, míg végül Lily beadta a derekát és felkerekedtek, hogy megkeressék a hírhedt pasikat.
– Evans! – köszöntötte kitörő örömmel egy szemüveges srác Lilyt, mihelyst beléptünk a kupéba.
– Potter, Black, Peter, ő itt Elladora. Az új osztálytársunk.
A szemüveges és a mellette ülő, hosszú hajú srác sokatmondóan összenéztek, és szétugrottak, hogy kettőjük között biztosítsanak helyet Ellának. Már épp leült volna közéjük, mikor Lily elkapta a kezét, és egy mozdulattal maga mellé rántotta a fiúkkal szemben lévő ülésre. Ella erre vetett egy gyilkos pillantást Lilyre.
– Hol van Remus? – kérdezte Lily, mit sem törődve vele.
– A prefektusok az első kupéban megbeszélést tartanak – mondta egy szürke fiú a sarokban.
– Merlinre, elfelejtettem! Rohannom kell, Ella, tudod, merre vannak a többiek. – Azzal elsietett a vonat elejébe.
A Potter és Black nevezetű egyének folyamatosan Ellát bámulták. Zsebkendő, fiúk! Mindjárt elcsöppen a nyálatok… pasik. Lily távoztával megint összenéztek, és most, hogy nem volt itt a védelmező, lehuppantak Ella mellé. Én kezdtem kicsit kellemetlenül érezni magam, így Ella öléből átugrottam a megüresedett helyekre, és összegömbölyödtem.
– Szép cicád van – kezdte a nyomulást a szemüveges. – Hogy hívják?
– Sandrának.
– Szeretem az állatokat. Igaz, Sirius? Téged is ezért tartalak. – Egy-null ide.
– Nyugodj meg, James. Ezzel én is így vagyok. – Ez gyenge volt, de megadjuk rá az egy pontot.
Ekkor egy büfés kocsi gördült az ajtó elé.
– Adhatok valamit? – kérdezte egy öreg boszorkány.
– Igen, kérek két tökös derelyét – kezdte James.
– Kérsz valamit? – fordult Sirius Ellához.
Ezt nevezem, kettő-egy ide. James bosszankodva pillantott hátra, Sirius pedig elégedetten vigyorgott rá.
Miután mindenki jól lakott, és Ella ismét elmesélte a „hogyaniskerülteménide” történetet, új jövevény jelent meg a kupéban.
– Jó volt a megbeszélés, Remus? – kérdezte Sirius a belépőtől.
– Aha. Ho…
Ekkor megakadt a szeme Ellán. Az enyém pedig rajta. Ella sokatmondó vigyorral nyugtázta érdeklődésem Remus iránt.
– Ő itt Ella, az új osztálytársunk – pattant fel James.
– Igen, Lily említette. Helló, Remus vagyok.
– Ella – mosolygott rá.
Remus helyet foglalt, és én dorombolva a közelébe másztam.
– Tetszel neki – jegyezte meg Ella, és rám kacsintott. Most mi van? Nekem talán nem szabad?
Remus megsimogatott. Oh, ha most emberi alakban lennék, olyan vörös lennék, mint egy rák. Sajnos ekkor betoppant Lily, és visszarángatott minket a kupénkba, így hát búcsúzkodnunk kellett. Odakint már sötét volt. A lányok felvették iskolai egyenruhájukat, és épp kész lettek, mire a Roxfort Expressz lassítani kezdett.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
