|
Első fejezet ¤ Megint költözés, megint új suli
Cassandra 2008.06.09. 18:26
A Roxfortba egy új diák érkezik a Tekergők 7. évében. Vajon ki ez a lány, akinek a lába előtt hever James és Sirius? Ki lesz a befutó? Rátalál Lilyre a szerelem? És végül: ki a titokzatos mesélő, akinek rejtőznie kell a világ elől?
Első Tekergős írásom, véleményt pleaseee!! *bociszemek*
premonition=előérzet
Jogok: Rowling néni
Bétázásért nagy puszi Barbee-nak.
U.i.: a figyelmeztetéseket kiraktam, de igen elenyésző!
Íme egy új történet tőlem, nektek. Remélem tetszeni fog, ha elolvastd légyszi írj véleményt!! *bociszemeeek*
Egy kis bemelegítő fejezet: megérkezik az új lány, aki nincs egyedül ;)
Hárman álltunk a kandalló előtt. Ella, apa és én.
– Menjetek előre – mondta apa, és egy cserepet nyújtott Ella felé.
– Rendben – bólintott, és egy adag Hopp-port emelt ki belőle, miközben másik kezével felvett a karjába. – A Roxfort! – kiáltotta, s a zöld lángnyelvek máris elnyeltek minket.
Roxfort. A szigetország ezeréves iskolája. Furcsa érzés lesz visszatérni a kontinensre. Annyi minden köt oda, annyi rossz emlék…
Kémények és tűzhelyek százai süvítettek el mellettünk szélsebesen. Utálok Hop-porral utazni. Ez az állandó pörgés és fülsüketítő hangzavar… feláll a hátamon a szőr. Ella még erősebben szorított magához. Biztos érezte, ahogy megborzongtam. Lehunytam a szemem, s mire feleszméltem, egy idegen helyen találtam magam. Márpedig ez egyetlen dolgot jelentett: megint költözés, megint új suli. Lassan már kezdtem megszokni.
Gondolom, most az következne, hogy bemutatkozom, de ha rajtam múlik, sose tudjátok meg, ki vagyok. Nem lehet, nem szabad!
Ahogy alaposabban körülnéztem, az az érzésem támadt, hogy visszacsöppentünk a középkorba. A helyiség, melybe megérkeztünk, zsúfolásig volt tömve különböző mozgó és berregő ketyerékkel. Ezen kívül középkori érzetemet tovább növelte a jelenlévő három varázsló, és két boszorkány ódivatú talárja. Mi ez itt, kérem? És akkor még nem is említettem a mellettük álló négy diáklány uniformisát. Na, arra inkább no komment. Mit mondjak? Ella igencsak elütött tőlük a térdig érő, olívzöld ruhájával és fekete balettcipőjével. Karja erősen lúdbőrözött. Hiába volt augusztus eleje, a kastélyban elég hűvös volt, amit én egy cseppet sem bántam, mert majd felgyulladt már a bundám.
Miután Ella is körülnézett, letett a földre, elővette pálcáját és egyetlen intéssel megszabadította magát az út során rárakódott kosztól. Hé, és velem mégis mi lesz? Na szép, mondhatom.
– Mr. Watson, üdvözlöm. Örülök, hogy eljöttek – köszöntött minket félhold alakú szemüvege mögül egy ősz varázsló.
– Dumbledore – biccentett apa, és kezet rázott az öreggel.
– Miss Watson – fordult Ella felé. – Készen áll, hogy a Roxfortban kezdje az új tanévet?
– Igen, uram – válaszolt illedelmesen.
– Helyes. Bizonyára nem kell bemutatnom az iskolát. – Ella tisztelettudóan bólintott. – Akkor nem is szaporítanám tovább a szót, essünk túl a beosztáson! – Kezével egy ócska süveg felé mutatott. A helyiségben hirtelen megszűnt a pusmus, s minden tekintet a mocorgó főfedőre szegeződött. Ahogy jobban szemügyre vettem, mintha egy arc formálódott volna ki rajta. Aztán egyszer csak megszólalt. Úgy megijedtem, hogy hangosan fújtatni kezdtem rá. Erre többen is rám meredtek.
Kalapok közt keresgélve
Találsz tán szebbet,
De nem hordott még a fején a föld
Nálam eszesebbet!
Én vagyok a Teszlek Süveg
A híres? Naná!
Más sapkákkal ne végy engem
Egy kalap alá!
Én látom, mit senki más:
hogy mit rejt a fejed.
Próbálj fel, és menten mondom,
hol van a helyed.
Ha vakmerő vagy s hősi lelkű,
Házad Griffendél.
Oda csak az kerül, ki
Semmitől se fél.
Hugrabugnak nyájas népe
békés, igazságos.
Oda mész, ha türelmes vagy
S jámbor – ez világos.
A bölcs öreg Hollóhátban
Éles elmék várnak.
Kiknek a tanulás kaland,
Oda azok járnak.
Hogyha agyafúrt, s ravasz vagy,
Ne is tekints másra:
A Mardekár való neked.
Ott lelhetsz sok társra.
Hát végy fel, és ne remegj!
Forog ez az agy!
Bár nincsen mancsom, nálam mégis
Jó kezekben vagy!*
Az ének abbamaradt, Ella pedig mosolyogva fejet hajtott a süvegnek, ami szintén meghajolt előtte. Milyen lovagias…
– Miss Watson, kérem foglaljon helyet itt – vezette Ellát egy apró székhez.
Ella engedelmesen leült, mire Dumbledore a fejébe nyomta a süveget. Néhány másodperc után, hosszas morgás és sutyorgás közepette végül felkiáltott: GRIFFENDÉL!
A jelenlévők elégedetten bólogattak vagy mosolyogtak.
– Gratulálok – mosolygott Dumbledore. Ő a mosolygók közé tartozott. – McGalagony professzor, Miss Evans, kérem, maradjanak, a többi tanárnak köszönöm a jelenlétet, a prefektusoknak további szép nyarat kívánok. Miss Watson – fordult ismét Ella felé –, bemutatom a Griffendél-ház vezető tanárát, s egyben iskolánk igazgatóhelyettesét, McGalagony professzort. – A szigorú kinézetű boszi előrébb lépett. Azt hiszem, ő a bólogatók közé tartozott.
– Miss Watson – szólt szigorú hangon, hozzá illő szigorú tekintettel. Hm, biztos szigorú kemény tanár. – Bemutatom magának Miss Evanst, a Griffendél-ház prefektusát – terelt maga elé egy vörös hajú, smaragdzöld szemű lányt. – Ő házunk egyik prefektusa, és körbe fogja vezetni magát az iskolánkban. – A lány barátságosan mosolygott. – Nos, el kell még mondanom néhány dolgot az iskoláról. Tanulóinknak, mint látja, egyenruhát kell viselniük – célzott ezzel Ella – szerinte – lenge öltözékére. – Továbbá a házirend be nem tartása pontlevonással vagy büntetőmunkával jár, de Miss Evans majd mindent részletesen elmond magának. A tanévkezdésről és egyéb fontosabb információkról baglyot az elkövetkezendő hetekben fog kapni. – Itt elgondolkozott egy pillanatra. – Oh, igen. Megkaptuk a vizsgaeredményeit a Számeli Boszorkányintézetből. A tanév elején minden tanult tárgyból vizsgát kell tennie, hogy megtudjuk, megfelel-e az itteni követelményeknek, és mely tantárgyakból engedhetjük RAVASZ-t tenni.
– Értem.
– Akkor végeztünk, mehetnek is – mosolyodott el. Jól állt neki.
– Sandra, gyere, cicc – szólt nekem Ella. Kár, pedig szívesen meghallgattam volna, mit beszél apa Dumbledore-ral.
– Szia, Lily vagyok – mondta az újdonsült barát(?), miután kijöttünk az igazgatótól és hárman róttuk a folyosókat.
– Szia, én Elladora – mutatkozott be neki ő is.
– Aranyos cicád van – célzott rám. Néha olyan feleslegesnek érzem magam…
– Köszi.
– Hogyhogy csak utolsó évben jöttél a Roxfortba? – kérdezte vidáman. Aranyos lány volt.
– Oh, ez egy hosszú történet, de elmesélem – kezdett bele a csacsogásba Ella. Na, ez tényleg hosszú lesz… – Két évig jártam Amerikában a Szálembe, előtte két évig egy brazil iskolába, azelőtt pedig a Beauxbatonsban tanultam.
Úgy látom ez a rövid verzió volt.
– Hűha – ámuldozott ööö oh, megvan, Lily. – De jó neked, de miért…
– Miért jártam ennyi helyre?
– Igen.
– Hát Angliában születtem, és – Tudtam, hogy nem ússzuk meg a hosszú verziót. – a szüleim megszállott feketemágus vadászok voltak, ill. még most is azok, csak na… érted. – Lily bólintott. – Szóval a lényeg, hogy emiatt el kellett jönnünk innen, amikor tíz éves voltam. Először Franciaországba mentünk, és akkor jártam ugye a Beauxbatonsba, ami tök jó volt, mert… - Bla-bla-bla. Már ezerszer hallottam, nagyon unom. - …amúgy még mindig megvannak az egyenruháim. Mondjuk nem szeretem az egyenruhákat, például Brazíliában olyan meleg volt, hogy majd meghaltunk benne. – Tanúsíthatom!
– De Franciaországból miért költöztetek Brazíliába?
– Akkor is a halálfalók miatt – mondta kicsit elszontyolodva -, aztán ott is utolértek minket, most pedig Dumbledore megkérte anyáékat, hogy jöjjenek vissza, és itt vagyunk.
– Ez itt a Griffendél klubhelyisége – mutatott egy, khm, érdekes rózsaszín ruhában díszelgő, nem túl sovány nőt ábrázoló portréra. – Bemutatom a Kövér Dámát. – Találó név.
– Csinos ruha – mondta Ella.
Szegény, alig tudta visszafojtani a röhögést.
– Köszönöm, kedveském.
A portré kinyílt, és mi beléptünk.
– McGalagony elintézte, hogy jelszó nélkül beengedjen minket, de máskor csak azzal lehet belépni.
– Aha. Most mesélj magadról. – Igen, határozottan az új barát.
– Én mugli származású vagyok, van egy nővérem, és nem tudom, mit mondhatnék még. Neked van testvéred?
– Nincs – vágta rá gyorsan. – És van pasid? – Már vártam, mikor kerül elő a téma.
– Nincs – húzta el a száját.
– Na, csak van valaki – próbálkozott Ella.
– Ez itt a hálószobánk – váltott gyorsan témát. Milyen kár, hogy ez Ellánál nem jön be!
– Hm, kellemes. De ha nem akarsz beszélni róla, nem muszáj. És vannak jó pasik a suliban? – Tipikus!
Ezután Lily körbevezetett minket a fontosabb folyosókon, termeken, megmutatta a nagytermet, bejártuk a parkot. Közben természetesen változatlan maradt a téma. Így Ella mindent megtudott a Roxfort két Casanovájáról: James Potterről és Sirius Blackről, akiktől Lily persze óva intette Ellát, de én már láttam, hogy első dolga az lesz, hogy bemutatkozzon nekik. Hiába, reménytelen eset. Ezt Lily is megérezhette, ugyanis ezután szorgalmasan ecsetelgette a különböző okos jófiúk erényeit, de Ellát szemmel láthatóan ez nem érdekelte. Te jó ég! Már előre sajnálom a jó öreg Roxfortot.
* Idézet a Bölcsek Kövéből.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
