III. fejezet

Sirius, a pótmama
III. fejezet

Végül úgy déltájban a két tekergő és a kicsi Harry nagyobb bajok híján befejezte a reggelit.

- És kedves férjem, mit terveztél mára? - pislogott Sirius, miközben leszedte az asztalt.

- Szólok Angelának, hogy megváltozott nem is tudom mid... A nemi hovatartozásod, a szexuális érdeklődésed... - vonta fel a szemöldökét James.

- Olyan izé vagy - affektált Tapmancs. - Amióta apa lettél, szinte rád sem lehet ismerni. Egyik pillanatban minden hülyeségben benne vagy, a másikban pedig az a bajod, hogy gyermeteg vagyok, meg ártok Harry fejlődésének, és - hadarta Sirius egy szuszra.

James felállt, feltolta szemüvegét, és végigmérte a kisfiú módjára hisztiző barátját, majd mindketten elnevették magukat.

- Mert későn érő típus vagy - bökte ki végül James.

- Bagoly mondja - húzta fel az orrát sértődötten Sirius. - Meg amúgy is kit érdekel, minket ezért szeretnek!

- Mi az hogy! - kacsintott James. - Amúgy meg annyira jó cukkolni, és te meg mindig olyan jól rákapsz - veregette meg barátja hátát.

- És milyen édes lesz a bosszú - öltött Sirius nyelvet. - Viccen kívül, mit fogunk csinálni?

- Hát... Elmehetünk Harryvel sétálni, szép idő van - ajánlotta James.

- Okés, csak előbb benéznék a mosdóba - indult el Sirius a lépcsőn.

- Persze, menjél csak, én addig berakom Harryt a babakocsiba. Gyere apa szeme fénye - emelte ki a kicsit az etetőszékből, kiment az előszobába, és leakasztotta a fogasról a pici kabátját, meg a sapkáját. Kinyitotta az ajtót, beleszagolt a friss levegőbe, kitolta a babakocsit, és kisfiát bele ültette.

- Tapmancs, mikor jössz már, vízhajtót vettél be? - kiáltott befelé, ám ekkor valami ráncigálni kezdte a nadrágját. Lenézett, és egy nagy fekete kutya cibálta öltözékét, olyan igazi ártatlan kutya szemeket meresztve.

- Sirius, a frászt hozod rám - nevetett James, majd bezárta az ajtót, és útnak indultak. Sirius - vagyis ez esetben különösen Tapmancsnak kell nevezni - barátságosan megnyalta barátja kezét, aki sugárzott a boldogságtól, hogy egy ilyen szép napon kisfiát sétálni viheti. Igazából mindig sugárzott, és büszke volt, amikor Lilyről és/vagy Harryről volt szó, de ez most mellékes. Tapmancs pedig peckesen haladt a babakocsi mellett, farkát lelkesen csóválva, és néha odavakkantva az elhaladó autók felé.

- Tapmancs, viselkedj, mert hozom a szájkosarat - szólt oda James, mire a kutya szemrehányóan vicsorgott felé.

- Szép napot, Mr. Potter, szép a kutyája! - kiáltott át egy idős asszony a túlsó járdáról.

- Magának is, Bathilda, köszönöm - közben James megveregette a kutya fejét, aki hálásan morgott. Tovább mentek, majd egy sarkon befordultak, ahonnan a lugasban egy játszótér nyílt. Dús pázsit nőtt, minden egyes fa alatt egy pad állt. James kiválasztott egy árnyékosat, odatolta a kocsit, kivette Harryt, és az ölébe ültette. Tapmancs leült eléjük, majd hirtelen ötlettől vezérelve ismét felállt, megrángatta James kezét, jelezve, hogy ültesse Harryt a hátára.

- Bolond vagy te, Sirius - nevetett James, miközben a picit a kutya hátára ültette. - Gyerünk Harry, lovacska. Úgy ülj rajta, olyan ügyesen, ahogy a seprűn, amit Siriustól kaptál.

A kisfiú átkarolta a kutya nyakát, Tapmancs pedig lassú lépésekkel körözött James körül. Harry tetszését látva beleszaladt a fűbe, majd "vágtázni" kezdett. James csak állt és nézte őket. Bolondnak tartotta magát, hogy folyton azon járt az esze, hogy mennyire szép és idilli az élete. Nagyon hálás volt ezért, hiszen mint a Főnix Rendjének tagja, nagyon jól tudta, máshol mik zajlanak. Tartott tőle, hogy nyugodalmas élete nem tart sokáig, ám erről nem nagyon akart senkinek sem szólni.

- A fiatalúr túl heves, sarkantyút nehogy adj neki, így is kis híján felsértette az oldalamat - tért vissza Sirius mosolyogva, a kezében Harryt tartva.

- Ezek szerint már nem csak apádat nyúzod, hanem a keresztapádat is, prücsök? - simogatta meg a kicsi haját.

- Áááá James, már őt is az idegesítő hajtúrásodra tanítod? - utánozta Sirius.

- Muszáj Potterségre nevelni.

- Lökött vagy.

- Bagoly mondja...

- Akkor egy egy - felelte Sirius.

- Annyira szeretem Harryt - vette át a nevetgélő babát James.

- Hát még én. Annyi mindent fogunk csinálni, amikor már nagy lesz. Megtanítom majd, hogyan húzza fel McGalagonyt - cukkolta Sirius Jamest.

- És a mi szeretett gondnokunkat - csillant fel James szeme.

- Megmutatjuk neki a tekergők összes titkos átjáróját - toldotta a másik.

- Hogy hol van a szükség szobája...

- És hogy olyan állhatatos szerelmes legyen, mint te - nevetett Sirius újfent.

- Hogy mit? Fel sem állt még, de te már azt akarod, hogy lányok után fusson? - guvadtak ki James szemei.

- Lett volna egy nagyon rossz viccem - röhögött Tapmancs. James először furcsa arcot vágott, majd rajta is kitört aznap már sokadszor a röhögőgörcs. - Viccet félretéve, mióta loholtál Lily után? Negyedik, ötödik? - nosztalgiázott Sirius.

- És milyen szívesen kezdeném újra - álmodozott James. - Akkor akármennyire is szenvedtem, nagyon megérte.

- Tudom, pajtás. Annyira jó volt látni azt a kicserélt, megújult Ágast, akit visszakaptunk, miután összejöttél Lilyvel.

- Te könnyen beszélsz, Angelával első látásra egymásba szerettetek...

- Azt nem mondanám. Hetedév előtti nyáron szerettem bele. Még mindig bennem él a jelenet, amikor megérkeztem hozzátok, miután anyám kitagadott. Ő a nyakamba ugrott. Az az édes ölelés, ahogy a selymes haja, a puha bőre hozzám ért. Azok a jó éjt puszik...

- Elég, Tapmancs - veregette meg Sirius vállát a szemüveges férfi. - És emlékszel a Pipogyi bájitalos afférjára?

- Lehet azt elfelejteni. De mérges voltam akkor, azt hittem, lenyúlod a barátnőmet.

- Sirius Black! Egyrészt akkor még nem volt a barátnőd, másrészt bájital hatása alatt voltam.

- Oké, oké. Emlékszem. De Lily is hogy kiakadt... Meg amikor megpróbált Pipogyuszon bosszút állni, és te vitted el a balhét.

- Azt ne is mondd...

- És amikor összejöttetek Lilyvel hetedévben, a karácsonyi bálon? - merengett Sirius.

- Életem egyik legszebb pillanata. Végre enyém a lány, akiért annyit tepertem.

- Hát igen, nem volt kis munka.

- Lilynek az a kedvenc száma - somolygott James.

- A "Magic works"? Szerinted ki dumálta meg a bandával, hogy azt játsszák, ha nem én? - fedte fel a titkot Sirius.

- Komolyan? - hüledezett James.

- Esküszöm, hogy rosszban sántikálok - húzta ki magát Sirius.

- Remus Pax Aeturnusa a lehető legjobban sült el.

- Emlékszel, hogy utáltuk egymást?

- Túlzottan hasonlítottál rám.

- Nem, te énrám!

- Haza is értünk - mutatott James a házra. - Te Sirius, az ott mi a virágágyásban?

- Hát tudod, a kutyák csontokat szoktak elásni...

- Tapmancs!

- Látod Harry, neked is ilyennek kell lenned, mint az apád és a keresztapád - magyarázott Sirius lelkesen a babának.